Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS EL-JÁRÁS. 187 200 irton felül külön tartás s a lozsádi jószágban lakás.meg nem Törvényes illeti, a tábla is elfogadta, minthogy a végrendelet 0. p. csak óhaj- örökté*. tást, de nem meghagyást fejez ki, midőn azt mondja, h. felp. és Özvegyi jog. alp. együtt „jó egyetértésben azon atyafiságos szeretettel éljenek, mint eddig rokonok szerették egymást," ennélfogva felp.-nek az a magyarázata, h. a fiókvégrendeletben kifejezett óhajtásnak az volna felp.-re kötelező értelme, h. az alp. tartozna a felp.-t Lozsádon lakás és tartással ellátni s azonkivül évenként a 200 frtot neki megfizetni, el nem fogadtatott. Az eldöntendő kérdés tehát az, h. miután felp. részére a H) alattival arra az időre, mig férjhez megy, évi 200 frt járadék rendeltetett, a nélkül, h. a menynyiben a hagyományozott összeg felp. hiányzó illendő tartására nem elég, az az alp. által öröklött vagyonból a megfelelő öszszegre felemeltessék s ha van, az összeg mily módon számittassék ki. Felp. részére házasulási örökségi szerződésben, túlélés esetére gondoskodás nem történt, a fiókvégrendeletben történt hagyományozás pedig azt a 790. §-ban emiitett gondoskodást nem helyettesitvén, a végrendelet érvénytelenítése vagy korlátozása nélkül is felp.-nek a hiányzó illendő tartás követeléséhez joga van s e tekintetben elévülés be nem állott, mert a tartás kiegészítésére vonatkozó teher a hagyatékon fekszik s az az iránti kereseti jog 3 év alatt nem évül el, jelen esetben annyival kevésbé, mert felp. a tartás kiegészitése iránt jelen keresetének a hagyaték átadása után 3 éven belől fellépett; a hiányzó tartás mennyiségének megállapítása pedig a felp. saját vagyona, társadalmi és vagyoni állása s annak jöveclelmezési viszonyaira tekintettel megállapitható. Néhai F. F. felp. férje társadalmi állása s vagyoni viszonyai szerint felp.-t mint annak özvegyét, h. abból tisztességesen elélhessen s minden szükségesekkel magát elláthassa, minden fennebbi körülményeket s az örökhagyó halálakori s azutáni megélhetési viszonyokat méltatva, a tábla ugy találta, h. legalább is évenkint 000 frt megilleti. Minthogy azonban felp.-t csak a hiányzó illendő tartás illeti s neki magának is a perben foglalt adatokra fektetett szakértői bizonyitás szerint van 160 frtot jövedelmező 3207 frtot érő saját vagyona, ezt az illendő tartásására szükségesnek itélt 600 frtból leszámítani s a végrendeletileg 200 frtban hagyományozott s felek között nem vitás évi életjáradéki összeget 240 írttal, vagyis 440 frtra felemelni s ez összeg tekintetében az elsőbiróság ítéletét a rendelkező részben irt,- a fizetésre vonatkozó közelebbi meghatározással hhagyni kellett. Tekintettel pedig arra, h. a hiányzó illendő tartás a hátrahagyott özvegyet az o. ptkv.1242. §-a szerint a férj halálától illeti s az a férj halála idejében volt vagyon értéke szerint, levonva abból a hagyatéki terheket, hagyományokat, örökösödési illetéket, nem pedig a vagyonnak mostani értéke szerint meghatározandó s e szerint a vagyonnak szakértők általi megbecslése nem irányadó, hanem irányadó az, h. az örökség megnyíltakon vagyon, levonva az összes terheket, hagyományokat és illetékeket, mennyi volt s a megmaradó tiszta vagyon mily jövedelmet