Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

188 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes hoz ; a tábla ugy találta, h. az alp. örökös nagyobb megterhelöröklés. tetése nélkül az özvegy hiányzó illendő tartására a 200 frt beÖzvegyi jog. számításával 440 frtot az öröklött vagyon jövedelméből évenként fizethet; mert alp.-t ez összeg megfizetésére, figyelembe nem véve az 1881 : LIX. t. cz. 29. §-a értelmében az ide vonatkozóan felhozott uj bizonyitékokat, a per adatai alapján az általános gazdasági viszonyok figyelembe vételével kötelezte : az elsőbiróság által megitélt 757 frt 69 krból 317 frt 69 krra nézve az elsőbiróság Ítéletét a fentebbi indokok alapján megváltoztatni s ez iránti keresetével felp.-t elutasítani kellett. — Curia: A felp. özvegyi tartásdijának mennyiségére vonatkozó részében mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, az évenként 683 frt 23 kr.-ban állapittatik meg; egyebekben a másodbiróság Ítélete hhagyatik. Mihez képest alp. felp. részére az 583 frt 23 kr. tartási dij 1891. ápr. 30-tól ez ítélet kézbesítéséig lejárt részleteinek 15 nap alatt, az ezután esedékessé válandóknak pedig minden év jul.', oki, jan. és ápr. 30-án, előleges negyedévi 170 frt 81 kros részletekben, végrehajtás terhe mellett megfizetésre köteleztetik. Az alp. részére özvegyi tartási kötelezettségének megállapítására, annak kiszolgáltatási idejére és módjára s a perköltségre vonatkozó részeiben a másodbiróság ítélete, e rendelkezéseinek megfelelő s az elsőbiróság ítéletének indokaiból s azért hagyatott helyben: mert az özvegyi tartás az özvegyet az o. ptkv. 1142. §-a értelmében a férj halála után azonnal illeti és mindig három hónapra előre fizetendő'. A tartásdíj mennyiségének meghatározására vonatkozóan helyesnek találtatik a benne felhozott indokokból az elsőbiróság ítéletének az a rendelkezése, h. a felp. özvegyi tartása a néhai F. F. után maradt hagyatéki javak tiszta értéke 5 /o-ának lU részében állapíttatott meg. De hefyes az elsőbiróságnak az irányú rendelkezése is, h. az örökhagyó által tett hagj^ományok s az örökség után járó kincstári illeték a hag3raték tiszta értékének kiszámításánál fig3relmen kivül hagyattak : mert ezek az örökösnek és nem a hagyatéknak képezik a terhét; ezen felül annak az elméletnek, h. a hagyaték tiszta értékének kiszámításánál az összértékből a hagyományok is levonandók, megállhatása esetében, az o. ptkv. 796. §-ában az özvegy részére biztosított tartási jog, a férjnek a hagyatékot hagyományokkal kimerítő végrendeleti intézkedése által hatálytalanná volna tehető, mi sem az idézett törv.-szakasz czélzatával, sem a dolog természetével össze nem egyeztethető. Tekintve azonban, h. a lozsádi ingatlanok értéke — belsőségek értékén kivül a szakértők beesője szerint nem 25,173 frt 40 kr., hanem 19,900 frt s amartonesdi, nagy- és Kis-denki ingatlanok értéke a leltár 891—938. tételei alatt kitüntetett összegeknek helyes összeadása szerint, nem 2429 frt 50 kr., hanem 1075 frt, a néhai F. F. után maradt örökség értéke a következő: 1. a lozsádi szántók, rétek, erdő s erdei legelő 19.900 frt, 2. a lozsádi belsőségek 4.505 frt 2 kr., 3. a lozsádi szőlő 580 frt, 4. a matronesdi nagy- és kisdenki ingatlanok 1075 frt. 5. ingók és cselekvő követelések