Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 173 16375. Curia: P. F., a ki után IV—IX. rendű felp.-ek Hagyaték, örökséget követelnek, 1859. nov. 16. napján halt meg; s a most Öröklési jog nevezett felp.-ek keresetüket csak 1896. ápr. 29. napján, tehát elévülése. több mint 32 év után inditották meg ; holott perirataikban beismerték, h a P. F. hagyatékához tartozott vagyont annak halála óta folytonosan alp.-ek jogelődei és alp -ek birják. A IV—IX. rendű felp.-ek öröklési joga tehát elévült. Az a körülmény, h. P. F. hagyatéki ügyében az eljárás 1889 évben megindittatott s annak folyamán IV—IX. rendű felp.-ek öröklési igényt támasztottak és ezen igényükkel perre utasittattak, eltekintve attól, h. a hagyatéki eljárás meginditását nem IV—IX. rendű felp.-ek, hanem VII. rendű alp. kérte, a IV—IX. rendű felp.-ek öröklési jogának elévülését félbe nem szakitotta ; mert az öröklési igény előzetes hagyatéki eljárás nélkül is, kereset utján lévén érvényesíthető, az öröklési jog elévülését csupán az örökösödési kereset megindítása szakithatja félbe. (99. felp. 23. 4413/98.) 16376. Curia: Felp.-ek keresetükben és végiratukban be- Hagyaték ismerték, h. az örökhagyó hagyatékához tartozott ingatlant a ke- elbirtoklása. reset beadásáig több, műit 32 éven át I. rendű alp. békésen birta; az elbirtokolás alól pedig az örökség tárgyát tevő vagyon kivéve nincs. I. rendű alp. tehát a kérdéses ingatlan tulajdonát elbirtoklás czimén megszerezte. A másodbiróság Ítélete az előadott okokból és a felp.-ek kiskorúságára vonatkozóan felhozott indoka alapján hagyatott helyben. (99. okt. 3. 1421. sz.) 16377. Curia: A hagyaték csak oly jogok és kötelezettsé-Életbiztositágekből áll, a melyek az örökhagyót illették; a miből önként si összeg nem következik, h. a biztosított halála folytán esedékes életbiztositási hogyatéki vaösszeg annak hagyatékához nem tartozhatik. Helyesen járt el gyon. tehát az elsőbiróság, midőn kimondotta, h. annak megállapításánál, h. a felp.-sel közös törzsről örökhagyóra hárult ági vagyon ennek hagyatékában mennyiben található meg, nem vette tekintetbe azt az életbiztosítási összeget, a melynek fejében az ülető biztositó-társaság részéről 995 frt 71 kr. az alp., mintáz örökhagyó özv.-e kezeihez már lefizettetett, ugyanazért a másodbiróság Ítéletének részben megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét ide vonatkozó rendelkezése tekintetében annál inkább helyben kellett hagyni, mert örökhagyóról, ki le- és felmenő ágbeli örökösök hátrahagyása nélkül halt el, fel nem tehető, h. az volt volna saándékában, miszerint a biztosítási kötvény értelmében halála után a biztositótársaság által kifizetendő összeggel az atyjától örökölt vagyonban található hiány pótoltassék, hanem a fenforgó körülmények között okszerűen az áUapitható meg, h. örökhagyónak az volt szándékában, h. halála után neje teljesen vagyontalanul ne maradjon. (98. ápr. 19. 6053/97.) 16378. Curia: Végrehajtatónak követelése, mint örökhagyó Temetési költtartozása, hagyatéki terhet képez, mely mint ilyen ugyanazon te- ség hagyatéki kintet alá esik, mint a temetési köttség, s mivel a temetési költ- teher, seg más hagyatéki teherrel szemben nem bir törv.-es elsőbbséggel, R. G., a ki a temetési költséget előlegezte, ennek kielégitését a