Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)
148 CSALÁDJOG. Köz8zerze- közszerzeménynek s ezen vagyon felét néhai S. P. máskép K. mény. A.-né hagyatékának kimondja, ezen hagyatékot a felp.-éknek egyenlő felerészekben törv.-es öröklés jogczimén megitéli s átadja, feljogosítván a felp.-eket, miszerint a tulajdonjognak javukra leendő bekebeleztetését ezen Ítélet alapján s annak jogerőre emelkedése után a fent elősorolt hagyatéki vagyonra nézve végrehajtás után szorgalmazhassák; végrehajtás terhével kötelezi az alp.-t, h. 15 nap alatt a felp.-éknek az ingatlanok V2 részét közös birtokába kibocsássa és szűnt haszon czimén 1894. nov. 20-ától a kibocsátásig számítva évenkint 50 frtot még fizessen; a mennyiben pedig alp. az ingatlanok némelyikét a per folyama alatt elidegenitette volna s felp.-ek megitélt tulajdonjogukat nem érvényesíthetnék, kötelezi az alp.-t 15 nap s végrehajtás terhe alatt a száznyai 88. sz. tjkvi ingatlanért 125 frtot, a 90. sz. ingatlanért 100 frtot, a 91-ért 75 frt 50 krt, a 84-ért 50 frtot stb. megfizetni a felp.-éknek. A Fp.-eket a kereset egyéb részével elutasítja. Ind. A periratoknál elfekvő hagyatéki iratok bizonyítják, miszerint örökhagyó S. P., máskép K. A-né, 1894. nov. 20-án halt meg, végrendelet hátrahagyása nélkül s utána az első házasságból származó két törv.-es gyermek, t. i. a felp -ek maradtak, a kik törv.-eink értelmében anyjuk hagyatékában egyenlő V2 részekben vannak hivatva örökölni. Felp.-ek azt állítják, h. a nagyatéki leltárba felvett s alp. tulajdonául tkkvezett ingatlanok, ugy a száznyai 103. sz tkjkvben foglalt s alp. nevére V3 részben irt ingatlan is, valamint egy az alp. öröklött ingatlanán található csűr- és istálló-épület, s a leltár 1—13. sz. a. összeirt ingóságok közszerzeményt képeznek, melyeknek V2 része anyjuk hagyatékához tartozik; ezen V2 részt tehát, a csűr és istálló fele részének kivételével, mely a kereset zárkérelmében nem foglaltatik, kérik maguknak törv.-es öröklés czimén átadni és az alp.-t az ingatlanoknak közös birtokba való kibocsátására, az ingók fele részének természetben való kiszolgáltatására, 50 frt évi szűnt haszonnak a megtérítésére s a mennyiben alp. az ingatlanok, vagy az ingók közül a per folyama alatt valamit elidegenitett, a hiányzó vagyonrész becsértékének s járulékai megfizetésére kötelezni. Ezzel szemben az alp. az ingatlanok és ingók közszerzeményi voltát tagadta. A keresethez A) a. csatolt esketési anyakönyvi kivonat szerint alp. második nejével, vagyis az örökhagyóval 1870. febr. 22-én lépett törv.-es házasságra; az ellenirathoz csatolt adásvételi szerződésekből s a tkkvekből kitűnik, a mit különben az alp. tagadásába nem vett, h. alp. a keresetbe vett s egyedül az ő nevére irt ingatlanokat az örökhagyóvali törv.-es házasságnak tartama alatt, még pedig a 109. sz tkjkvi ingatlannak kivételével, a többi ingatlanokat a házasságnak 4., 6., 14., 19 , 21-ik évében szerezte. Tekintve, h. a házasság tartama alatt vétel utján szerzett birtok, tekintet nélkül arra, h. a házastársak egyike hozzájárult-e a vételhez és mennyiben, közszerzeménynek tekintendő; tekintve, h. oly esetben, midőn a házasfelek törv.-nél fogva kö'zszerzöknek tekintetnek törv.-es vélelem szól a közösség
