Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

CSALÁDJOG. 141) mellett minden vagyonra nézve, mely a házasság tartama Közszerzealatt szereztetett s a bizonyítási kötelezettség azt terheli, a ki az mény. ellenkezőt állítja: tekintve, h. a törv.-es vélelem megerőtlenitésére nézve nem elegendő sem az, h. a szerzési jogügylet csak az egyik fél nevében köttetett, vagy a megvett ingatlan esak egynek nevére Íratott, sem annak kimutatása, h. a szerzési jogügyletről készített iratban szerzőként megnevezett fél önálló vagyonnal birt, hanem tüzetesen bizonyítandó a külön vagyon beruházása a házasság alatti szerzeményben ; tekintve, h. joggyakorlatunk szerint az, h. a házasság tartama alatt szerzett ingatlant, az egyik házastárs saját nevére irattá, a másik házastárs közszerzeményi jogára kihatással nincs: tekintve, h. ezek szerint az alp. azt tartozott volna bizonyítani, h. a kérdéses ingatlanokat a saját külön vagyonából, vagy az első feleség után maradt készpénzből szerezte, alp. azonban ezen lényeges és perdöntő ténykörülmény mellett egyáltalában bizonyítékot elő nem állított, sőt ennek a a bizonyítását meg sem kísérelte; tekintve, h. alp. azt h. az örökhagyóval történt egybekelésekor annyi külön vagyonnal birt, a mennyit a kérdéses ingatlanok megvételére fordított, felhívott tanúival különben sem bizonyította be, az a körülmény pedig, h. az első feleségével nemzett gyermekei a 2-ik házasság idejében a gazdaság gyarapítása körül segédkeztek és dolgoztak, a 2-ik házasság alatt szerzett vagyon közszerzeményi voltára befolyással nincsen ; tekintve, h felp. több tanú vallomásával perrendszerüen bizonyították, h. örökhagyó, midőn az alp.-sel egybekelt, beruházható magánvagyonnal is rendelkezett, és h. alp. a felp.-ek atyja utáni ingatlanokat az örökhagyóval ennek haláláig s igy 24 évnél hosszabb időn át birtokolta s haszonélvezte s a tanuk vallomása szerint alp. vagyona ezen idő alatt tetemesen megszaporodott, h. továbbá örökhagyó szorgalmas, takarékos nő volt és csak életének utolsó éveiben gyöngélkedett, de akkor is a könnyebb munkákat végezte s igy bebizonyítva lett, h. alp. vagyona a 2-ik házasság tartama alatt a felp.-ek által öröklött ingatlannak haszonélvezete által is gyarapodott s az örökhagyónő a kérdéses ingatlanok szerzéséhez egyéni tevékenységével is hozzájárult; alp. azon állítása tehát, h. örökhagyónő többnyire beteg és munkaképtelen s pazarló asszony volt volna, a felp. által nyújtott tanubizonyitékok s részben az alp.-i tanuk vallomása szerint is valótlannak bizonyult; tekintve, h. G. J. tanú azt is vallotta, h. alp. a kérdéses ingatlanokat a 2-ik feleségével együtt megtakarított pénzből szerezte: mindezeknél fogva a kérdéses ingatlanok közszerzeményt képeznek s igy azok fele S. P. örökhagyó hagyatékához tartozik. Ezen hagyatéki vagyon a törv.-es örökösödés alapján az örökhagyónak 2 gyermekére egyenlő V2 részben szállván, azt a felp.-éknek a jelzett czimen és részekben megítélni s ebből folyólag alp.-t a hagyatéki ingatlanoknak közös birtoklásba való kibocsátására s a mennyiben alp. az ingatlanok valamelyikét időközben elidegenítette volna, a becsértéknek, úgyszintén az alp.-ileg nem kifogásolt 50 frt évi szűnt haszon-