Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)
CSALÁDJOG. 113 feltételei- s nevezetesen a 80. §. utolsó bekezdésének esete, fenforog. Házasságijog. Ellenkező felfogás mellett az elhagyott vagy arra kényszeríttet-1894 .XXXI, nék, h. egy a belső lényegében szétdúlt és tarthatatlan házassági t. cz. életközösséget állítson vissza, vagy pedig, h. ezen házasságot 80. §. névlegesen, a különélés állapotában fentartsa. A törv. sem az A házastársi egyiket, sem a másikat nem czélozta, sőt a 80. §. a) p.-jávai kötelességek éppen módot akart nyújtani az ilyen, a házasság lényegvél súlyos megellenkező, visszás állapot megszüntetésére. — Curia: Hhagyja. sértése, mint (98. febr. 5. 2734,97.) bontó ok. 16252. Budapesti tábla: Az 1894:XXXI. t. cz. 99. §-a értelmében az ágy- és asztaltól különélést elrendelő ítélet csupán békítési kísérletet képez, és ennélfogva ennek az ítéletnek oly joghatály nem tulajdonítható, mely a bontó ok fenforyása iránt elő vélelmet állapitaxa meg és következményül vonná a házasság felbon'ását : mert a keresetben felsorolt tények tekintetében a tsz. helyesen állapította meg, h. azok bizonyítást nem nyertek, minthogy a bírói állandó Ítélkezési gyakorlat folytonosai] alkalmazza azt a jogszabályt, h. a közjogi természetű bontó perekben a beismerés egymagában bizonyítékul nem szolgálhat: az a tény pedig, a melyre felp. keresetét a tárgyalás folyamában kiterjesztette és a mit felp. ugy állított oda, mint a EL T. 80. §. a) p.-ja alá esőt és olyat, a minek következtében a házassági viszony teljesen feldulatott, h. t. i. alp. férjét házasságtöréssel vádolja, abból az okból nem fogadható el a megjelölt törv.-szakasz alá eső bontó okul, mert a keresettel és azzal a kérelemmel szemben, h. alp. vétkességéből bontassék fel a házasság, alp. feltételesen, bontás esetére; felp. vétkességét'1" a H. T. 85. §-a alapján és így a törv. által engedett módon és ennek határai között kérte megállapítani és csupán kérelmének indokolására hozta fel azokat a tényeket, melyekből felp.-nek ez a vétkessége megállapítható volna; minthogy azonban alp. bontást nem kért, e tények bizonyításának szükségessége fenn sem forgott. (98. febr. 8. 401.) — Curia: A másodbiróság Ítélete az abban felhívott és felhozott indokok alapján s a felebbezésre vonatkozóan még azért volt helyben hagyandó, mert a bíróság annak mérlegelésére, h. a házassági viszony a házasfelek egyéniségeinek és életviszonyainak figyelembe vételével a felbontást kérő félre nézve mily mérvben van feldúlva, az 1894: XXXI. t. cz. 80. §-ának utolsó bekezdése szerint csak az eme §. a), b), c), d) p.-jaiban elősorolt esetekben, vagyis akkor van hivatva, ha az már bizonyítva van, h. a másik házasfél házastársi kötelességeit szándékosan és súlyosan megsértette, ebből pedig önként következik, h. a nem vétkes házasféllel szemben, magában véve az a körülmény önálló bontó okot nem képezhet, h. a házasság a felbontást kérő félre nézve, esetleg saját vétkességéből avagy egyébként, elviselhetetlennek állíttatik (98. máj. 11. 2351.) 16253. Szabadkai tsz.: A tanuk által igazolt azon tényekkel, h. alp. férjét a cselédek és idegenek előtt becsmérelte, guny tárgyává tette, a házassági kötelesség teljesítésének megtagadásával Márkus: Felsőbíróságaink elvi határ. X. 8
