Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

62 KÖTELMI JOG. Szerződések, okiratával és az előbb emiitett tanú vallomásával, a melyek szeKiskoru érde-v-mí az eg.<isz vételár eladó M. Gábor kezéhez fizettetett felperes kében kötött jog^őde által; tekintve, hogy az ideiglenes adásvételi szerződést, ügylet hatály-m£g /,„ flm)aj. létezéséről tudomással tártak is a kiskorúak, teljes talamtasa az /.()rn/. elérése után revocálni kötelesek nem voltak, mivel az nem utóbbi nagy- ((, « tényöket képezi és igy annak elmulasztása, valamint, hogy kormaganak az ingatlan birtoka iránt felperes ellen fel nem léptek, aziránti joguk elérte után. érvényesitését az elévülési időn belül meg nem szünteti és hátrányos nem lehet. .; tekintve, hogy alpereseknek a tulajdonaikat képező és törvényes képviselőjük által jogtalanul elidegenített ingatlan visszakövetelhetése iránti joga el nem évült, tehát azt érvényesíteni joguk van, de viszont az érvénytelen jogügylet folytán jogelődük által felvett összeget egyidejűleg visszatéríteni tartoznak ; tekintve, hogy alperesek . . . hallgatag beismerték, hogy felperes a megvett hat osztályozott hold földet hosszú birtoklása ideje alatt megjavította és annak értékét 100 forinttal növelte; mindezeknél fogva a kereset elutasítani, az ideiglenes adásvételi szerződés érvénytelennek kimondása mellett az eredeti állapotot visszaállítani, felperest az ingatlannak I - IV.-rendű alperesek birtokába bocsátására és I—IV.-rendű alpereseket a 810 forint lefizetett vételár és 100 frt földjavitás megfizetésére kötelezni kellett. A 910 forint fizetésére I—IV-rendű alperesek egyetemlegesen és feltétlenül voltak kötelezendők, mivel a felperes által visszabocsátandó ingatlanban annak megfelelő teljes értéket nyernek. (96. febr. 1. 8406/95.) — Curia: Hhagyja indokainál fogva és azért, mert abból hogy valaki jogárai nem él. az arról való lemondás nem következtethető. Í97. jun. 30. 5771/96.) 14943. Curia: Elsőrendű alperes nem tagadta a B) a. adásvételi szerződés valódiságát, a mely szerint néhai édesanyja, mint természetes és törvényes gyám az ő képviseletében a . . . 3022. hr. sz. a. felvett iagatlant, valamint -4-3012 hr. sz. a. foglalt ingatlanból 2452 j-J-ölet a másod- és harmadrendű alperesekkel mint közös tulajdonosokkal együtt a felperesnek eladta; valamint nem tagadta azt sem, hogy a 600 frtban megállapított vételárból az ő birtokilletőségére eső 200 frtot néhai édesanyja a felperestől megkapta. Kifejezetten beismerte továbbá elsőrendű alperes viszonválaszában felperesnek azt a kereseti állítását, hogy édesanyja a B) a. adásvételi szerződés létrejötte után Tóth D. Antaltól és Tóth D. Teréztől a puszta-jenői 398. számú tjkvben 812. hr. sz. a. felvett ingatlant az ő részére megvette, s nem tagadta fetperesnek azt a kereseti állítását, hogy a most emlittet ingatlanra nézve a tulajdonjog az ő javára bekebeleztetett és hogy azt tényleg birtokolja is. E bizonyított tények alapján a B) a. adásvételi szerződést,habár az a megkötésének idejében még kiskorú elsőrendű alperes érdekében gyámhatósági jóváhagyás végett az árvaszékhez bemutatva nem lett, az elsőrendű alperesre nézve is kötelezőnek kellett elfogadni, mert a jelzett szerződéssel eladott illetőségei helyett részére megvett másik ingatlant nagykorúságának elérte titán birtokába vévén, ez által ehhez a vételhez nagykorúságának elérte után