Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KÖTELMI JOG. 61 esedékessé válandó részletet a 2y. alatti levél utasítása értelmé- Szerződések, ben ugyanaz napon tartozott volna postára feladni és hozzá Bu- Feltétel dapestre közvetlenül elküldeni. Ez az álláspont azonban téves Megtévesztés. Mert nem szenvedhet kétséget az, hogy alperes az A) alatti egyezséglevélben megállapított fizetési helyet (Szeged) meg nem változtathatta, felperes kötelezettségét terhesebbé nem tehette. A kérdés tehát csak az, hogy miután felperes a 2./- alatti levél kézhezvételét nem tagadta, annak rendelkezésébe beleegyezőnek tartandó-e, az által, hogy arra nem válaszolt. Felperes hallgatásából, a ki választ adni nem tartozott, a beleegyezésre következtetés nem vonható . . . felperesnek az a későbbi ténye pedig, hogy a fizetésnek az egyezségben kitett helyen történt sikertelen megkísérlése után a szóban levő részletet . . . alperesnek postán Budapestre önként elküldötte, a beleegyezést meg nem állapítja. Ezek szerint felperest, a ki az egyezség értelmében a fizetést Szegeden tartozott teljesíteni, késedelem nem terheli; ellenkezőleg a késedelem az alperes hitelező részén van, a ki a fizetésre megállapított időben (május 1-én) a fizetés helyén, sem személyesen, sem más megbízottja utján a pénz felvételére nem jelentkezett . . . (97. ápr. 13. 667.) — Curia: Hhagyja (97. okt. 7. 620. v.) 14942. Gyulai tsz. : Tekintve, hogy M. Gábor I—IV. Kiskorú érderendü alperesek jogelőde a keresethez B) alatt másolatban mel- kében kötött lékelt ideiglenes adásvételi szerződéssel, a gyermekeire T. ügylet hatályN. János hagyatékából öröklés utján szállott .... földet adta talanitása az el jogelőde K. Istvánnak 810 forint vételárért, a mely összeget utóbbi nagynevezett felvette és az ingatlant vevő biriokába és használatába koruságának bocsátotta . . . ; tekintve, hogy az ingatlan nem az éladó M. elérte után. Gábor, hanem gyermekeinek mlajdonát képezte, a kik az adásvételi szerződésnek létrejötte idejében . . . kiskorúak voltak és az 1887. : XX. t.-cz. 20. §-a értelmében az ő tulajdonaikat képező ingatlan eladása felett érvényes szerződés esak az illetékes gyámhatóság jóváhagyása mellett lett volna köthető . . . Tekintve, hogy felperes nem bizonyította, miszerint a szerződés létrejötte idejében állítólag nagykorú negyedrendű alperes akkor, vagy később, valamint I—III. rendű alperesek teljeskoruságuk betöltése után hozzájárultak volna a szerződéshez, mivel az a körülmény, hogy az eladásnak megtörténte után első- és negyedrendű alperesek apjoktól valamely összeget kaptak, a szerződéshez hozzájárulásukat bizonyítás esetén sem bizonyítaná, az pedig, hogy a 250 forint vételárhátralékról kiállított és az adásvételi szerződésre irt nyugtatványt elsőrendű alperes, ki akkor már 23 éves volt, aláirta, a szerződés elfogadása mellett bizonyítékot nem képez, mivel a nyugtatványt Sz. Lajos tanú igazolásaként csak mint szinte jelenlevő irta alá s a vételárrészletből semmit sem kapott; a vételárrészletek felvételére nézve felperes által első- és negyedrendű alpereseknek kinált és általuk elfogadott főeskü pedig megítélhető nem volt, mivel az ellentétben áll felperesnek B) alatti s vele szemben is teljes bizonyítékot képező