Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
58 KÖTELMI JOG. Szírzöctósek. a perújítás rendén ajánlott bizonyítás felvétel kizárva volna .... Seerződés Az alapperben hozott végitélet szerint ugyanis az alperes ""az értelmezése, A) a. okirat tartalmaként a felperes által neki átadott s 600 frtra leszállított óvadékra nézve a felperes szerződésszegése folytán úgyis mint büntetéspénz jellegével bíró kötbérhez való igényét arra alapítván, hogy az A) a. alapszerződésben az 1000 frtban meghatározott óvadéknak kötbér jellege az A) a. okiratba foglalt későbbi megállapodással változást nem szenvedett, döntés tárgyát az képezte, vájjon a felek fentartották-e az A) a. megállapodás alapján az azzal 600 frtra leszállított óvadéknak a B7a. alapmegállapodással a 1000 frtnyi óvadékra nézve kikötött büntetéspénz jellegét? Ennek következtében a kir. Curiának ítéletében és annak indokaiból kitetszőleg, az A) a. okirat tartalma nem olyan irányban képezte értelmezés tárgyát, hogy az mint kizárólagos tanúsába a felek akaratának, foglalja-e magában a feleknek oly kijelentését, a melyekből önmagukban véve a jog szabályainak szükségképeni alkalmazásával az óvadék kötbérnek jogi természetével bir-e vagy sem, hanem olyan irányban, hogy megállapitassék a feleknek szerződési szándéka arra nézve, hogy a közöttük a B) a. eredeti megállapodással 1000 frtban meghatározott óvadék kikötött kölbéri jellege, ennek utólag az A) a. megállapodással 600 frtra történt leszállításánál továbbra is fennálljon vagy megszünjék-e ? . .. Ennélfogva tévesen értelmezte a felebbezési bíróság a kir. Curia ítéletének vonatkozó indokolását, a midőn azt állapítja meg, hogy a kir. Curia az A) a. okirat tartalmát a részben, hogy az alperes csak kaucziót kötött ki magának, azért tartotta kétségtelennek, mert kijelentette, hogy a mennyiben az alperes annak büntetésknpen való elvesztését fentartani kívánta volna, ennek az A7. alattiban világosan kifejezést adni tartozott volna, és hogy a kir. Curia csak erre a kijelentésre vonatkozással utalt a szerződés homályos rendelkezéseinek az alperes hátrányára alkalmazandó értelmezési szabályára, mert a midőn a kir. Curia a kötbér kikötésére nézve az okiratba foglalás szükségességét jelentette ki, ezt a kijelentését azzal szemben tette, hogy az alappernek előtte álló bizonyítási anyaga alapján a felek erre irányuló szándékának megállapithatására nézve más bizonyítási adat. mint maga az okirat nem állván rendelkezésére, e 600 frtra leszállított óvadéknak kötbér jellegét is fentartottnak az A) alattival csakis annak ebben való kijelentése esetén állapitható meg. A mennyiben pedig az A) a. okiratnak ily világos kijelentése hiányában alkalmazandónak találta az alperes hátrányára, a homályos rendelkezésekre vonatkozó értelmezési szabályt, kétségtelen az, hogy az A) a. okirat e részbeni rendelkezéseit világosnak és azok által a szerződő feleknek szándékát oly kétségtelenül kifejezettnek nem tekinthette, hogy ennélfogva az okirat tartalmára fektetett megállapítása ellenbizonyiték által megdönthető nem lenne. Nem változtathat ezen az, hogy az A) a. mint közokirat a tartalom valósága mellet teljes bizonyítékul szolgál, mert az alperes az által, hogy a perújítás rendén annak bizonyítását ki-