Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

628 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t.-cz. Gy., ki azután az utczán léptek neszére eldobta. A végtárgy a333. §\ láskor azonban P. István már azt vallotta, hogy az olvasókör Lopás. előtt elmenvén, onnan kijönni látta K. t s Gy.-t, kik neki pénzt Ígértek hallgatásért, tagadta; hogy az olvasókör helyiségébe behatolásnál részt vett volna s onnan ő bármit elvitt. Mivel pedig P. István beismerő vallomásának visszavonását igy okadatolja, hogy K. és Gy. őt leitatták s ugy vették rá az elismerő vallomástételre, mely védekezés nem fogadható el, miután ez belső kényszernek nem tekinthető; minthogy a vádlotttársak szemébe mondták P. Istvánnak ezen lopásnál közreműködését, kiknek reá terhelő vallomásuk azért is figyelembe veendő, mivel ezzel magukon nem segitenek s vádlottal rossz viszonyban nincsenek, ezért a királyi törvényszék bizonyitottnak vette, hogy ezen lopás elkövetésénél P. István is közreműködött és ekként a B. T. K. 333. és 334. §§. alapján bűnösnek is mondotta ki. A közvádló ezen esetnél az olvasókör kárára a B. T. K. 333. és 336. §. 3. p. és a 65. §. szerint elkövetett lopási kisérlet büntette miatt is külön vádat emelt e vádlottak ellen, mit azonban a kir. törvényszék már 5412/895. sz. jogérvényes határozatban is, ugy ezen Ítélethozatalnál is mellőzött, mert ugyanazon helyiségben, ugyanazon időben és módon özv. N. Jánosné kárára véghezvitt lopás magába olvasztja az olvasókör kárára szándékolt, de tárgy hiányában meg sem kísérelhetett lopást. M. J. és Sz. M. pilis-szentkereszti mészárosok panaszolják, hogy 1893. november 8-án este Versengen Sz. S. kocsmája udvarán külön szekereikről rozs-, árpa-, kukoricza-zsákjukat ellopták. M. a tőle lopottakat két forintra értékeli, miből felét visszakapta. Sz. a tőle lopott zsákocska abrakot 1 frt.20 krra becsüli. K. Gábor beismert, hogy a kérdéses éjjel a záratlan udvarból az abrakos zsákokat jogtalan eltulajdonítás czéljából elvitte és eladta (időközben meghalt) B. J. panaszosnak egy forintért. Minthogy Sz. S. is tanúsítja, hogy nevezett károsok szekerüket a kapuhoz tolva, ott egy kis zárhatatlan ajtó is volt, melyen át az udvarra bejutni lehetett, tehát a lopás elkövetésének helye nyíltnak tekintendő, minthogy a kérdéses abrak nem emberi élelemre szolgáló czikkeket képez, minthogy az abrakos zsákok külön szekereken voltak elhelyezve, tehát az eltulajdonítás iránti akaratelhatározás is külön fogamzott és az elvétel is külön önálló ténykedéssel foganatosíttatott, ezért vádlott a B. T. K. 333. 334. §§. alapján kétrendü lopás vétségében volt bűnösnek kimondandó. (96. jun. 10. 5326.) — Budapesti tábla: Hhagyja azzal, hogy ifj. K. Gábort a M. és Sz. károsok kárára elkövetett lopást, illetőleg csupán egy rendbeli lopás vétségében mondja ki bűnösnek, mert -azt vádlott egy alkalommal és egy akaratelhatározással követte el. (96. nov. 1. 7864.) — Curia: A kir. ítélő tábla ítélete, a mennyiben a M. és Sz. kárára elkövetett lopásokat egy folytatólagos cselekménynek minősítette, megváltoztatik és tekintve, hogy vádlott ezt a cselekményt hét káros vagyona ellen, két különböző kocsiról követte el, e részben a kir. törvényszék Ítélete hagyatik helyben,