Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
BÜNTETŐTÖRVÉNY. 629 egyebekben pedig- a kir. itélő tábla ítélete a kir. törvényszék ité-1878: V. t.-cz. létéből elfogadott indokainál fogva. (97. nov. 30., 11,709/96.) 333. §. 15899. Curia : Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállás- Lopás. nak megfelelően helyesen meg van állapítva, hogy 1895. decz. 22. és 23-ika közötti éjjelen K. István, K. Mihály és K. Lőrincz István vádlottak L. István tanyai lakásának kamaráját, melyben több, mindenféle ingóságok voltak, vésővel lopási czélzattal kiásni akarták, ezt a cselekményt azonban a közbejött körülmények folytán be nem fejezhették, majd rövid időre reá ugyancsak most nevezett vádlottak ugyanazon tanyáról fareteszszel elzárt ólból 50 írt értéken aluli három darab malaczot elloptak. Minthogy vádlottak ellen egy akaratelhatározással, de Icét cselekvőséggel nem ugyan egyszerre, hanem egymásután véghez vitt lopás forog fenn, a cselekmény a folytatott bűntett törvényszerinti egységében olvad egybe; minthogy e szerint több cselekvőség, de csupán egy cselekmény forogván fenn, külön megkisérlett és külön bevégzett delictumról, vagyis a tárgyi bűnhalmazat fogalma alá eső cselekményről szó nem lehet. A két büntetendő cselekmény lehetősége e szerint ki lévén zárva és mindkét cselekvőség csupán egy cselekménybe lévén foglalandó, a kérdés az, vájjon bevégzett, avagy megkisérlett lopásnak minősitendő-e ? Tekintve, hogy jelen esetben a véghezvitt lopás csak vétséget, mig a megkisérlett lopás büntettet képez és igy a B. T. K. 66. §-ában meghatározott enyhítés kedvezménye figyelembe vétele mellett is a lopás bűntettének kísérlete súlyosabban büntetendő, mint a lopás vétsége, ezeknél fogva fentebb megnevezett vádlottak csak a lopás bűntettének kísérletében voltak, még pedig mint tettestársak bűnöseknek kimondandók ; mert beismerő vallomásukkal meg van állapítva, hogy előzetes összebeszélés után majd a megkisérlett, majd a befejezett lopásban közös cselekvőséggel részt vettek. (97. jun. 11. 10481/96. B. T. XXXV. 20.) 15900. Szabadkai tvsz.: Vádlott J. Mihály a végtárgyalás során panaszos vallomásával egyezőleg beismerte, hogy 1893. január 18-án, este a velük egy házban lakó nagybátyja, J. Péter panaszos lakásából a padláskulcsot kihozva, azzal panaszos lakását felnyitva, onnan egy zsák búzát és egy zsák lisztet ellopott: az ellopott tárgyakat még aznap este a szomszéd M. Menyhérthez elvitte, azt azonban, hogy mikép jutott a tárgyak birtokába, M. Menyhértnek nem mondta meg. M. Menyhért vádlott azonban tagadta, hogy J. Mihályt biztatta volna a lopásra s azt adta elő, hogy a kérdéses alkalommal átment hozzá J. Mihály s 1 frt 50 krt kért tőle kölcsön az aiyja részére, mire kijelentette, hogy nem kölcsönözhet, mert a mi pénz van, az búzára kell; erre J. Mihály azt felelte, akkor hát hoz ő búzát. Hozott is egymásután négy ízben egy-egy zsákot, melyek közül háromban búza, egyben pedig liszt volt s azokat neki összesen 10 frtért eladta, a vételár azonban ekkor nem lett kifizetve s jóhiszemüleg vette meg a búzát és lisztet, mert tudomása szerint az atyja házánál J. Mihály vezeti a gazdaságot; csak másnap tudta meg, hogy a