Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 539 itt figyelembe az a körülmény, hogy M. J-né bűnös cselekmé-1878: V. t.-cz. nyét, mielőtt a hamis adatok a kereszteltekről a templomba ve- 254. §. zetett naplóból az anyakönyvbe bevezettettek volna, B. C. főapáti Családi állás helynöknél felfedezte s ez a naplóba ezt feljegyezte ; nem vehető elleni bünpedig figyelembe azért, mert az eljárás adataiból nyilván- cselekmény. való, hogy az 1894. augusztus 29-én történt, a mikor a gyermek már meghalt s erről M. J. sürgönyileg értesíttetett; de nem vehető figyelembe azért sem, mert V. L.-nek a végtárgyaláson tett vallomása szerint augusztus 28-án hire ment a bűnös cselekménynek s ő hivatta is M. J-nét, de az nem volt otthon s igy az eset körülményeit akkor vallotta be, mikor felelősségre való vonása iránt már kételye sem lehetett. Minthogy pedig a cselekmény czélba vett hatása már minden irányban érvényesült, ennélfogva a kir. tábla tekintettel arra, hogy az eljárás nem szolgáltatott kellő adatokat arra, hogy M. J.-né nyerészkedési szándékkal követte volna el a cselekményt, M. J-né a btkv 254. §-ának 1. bekezdése alapján való bűnössé nyilvánítását indokoltnak találta. S. E.-t ugyanebben a bűncselekményben mint tettest azért nyilvánította bűnösnek, mert ő saját beismerése szerint M. J-nét arra, hogy mentse őt meg a szégyentől; ő adta a gyermeket M. J-né rendelkezése alá azzal, hogy tegyen vele a mit akar, csak ne tudjon senki a gyermekről s beismerte azt is, hogy beleegyezett abba, hogy a gyermek megkereszteltessék, a mi a gyermek származásának eltitkolása nélkül nem is volt eszközölhető; ekként ő lévén első sorban az, a ki e gyermek családi állásának megváltoztatását előidéző cselekményt elkövette : ennélfogva bűnössége mint tettesé volt megállapítandó. (96. márcz. 10. 124.) — Curia: Habár M. J-né és S. E. előadása alapján bizonyítottnak kell elfogadni, hogy S. E. vádlott, leánybecsületének megmentése érdekében beleegyezett abba, hogy házasságon kivül ujdonszült fiúgyermekét M. J-né örökbe fogadhassa s azt meg is kereszteltethesse, mindazonáltal az említett beleegyezés nem foglalta magában S. E. vádlottnak határozott és tudatos hozzájárulását azokhoz a módozatokhoz, melyeket M. J-né vádlott a kitűzött czél elérése végett kigondolt s foganatosított s ennélfogva a vádbeli bűncselekmények tényálladékához mindenekelőtt megkívántató szándék S. E. irányában megállapít- "s ható nem lévén, vádlott ez okból felmentendő volt. Egyebekben a kir. tábla Ítéletének vonatkozó indokait azzal a megjegyzéssel fogadta el, hogy a bűnvádi eljárás adatai alapján nem tekinthető bizonyítottnak, hogy M. J-né vádlott akkor, midőn B C. főapáti helynök előtt megjelent és a való tényállást előadta, a gyermek elhalálozásáról már tudomással birt. (97. febr. 11. 4436.) 15789. Curia: Vádlott egy alkalommal azonos akaratelha- 2S8. §. tározásból használta H. Mihály ellen a rágalmazást, továbbá & Rágalmazás. becsületsértést megállapító .kifejezéseket; minthogy a súlyosabb rágalmazásba az enyhébb becsületsértés beolvad, illetve amaz az utóbbit felöleli, vádlott a becsületsértés vétsége alól felmentendő volt. (97. márcz. 16. 7674/96. B. T. XXXVI. 8.)