Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

540 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t.-cz. 15790. Mislcolczi tsz.: A budapesti VII. ker. kir. járásbiró258. §. ság- L. L. budapesti lakosnak özv. Cs. T-né budapesti lakos Mágalmazds. ellen 66 frt lakbér tőke és jár. iránti végrehajtási ügyében 1893. márczius 8-án 5330/93. sz. a. kelt kielégitési végrehajtást rendelő végzésével a hangácsi 63. sz. és a csehipusztai 58. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt s az E. D-né néven álló birtokjutalékon alperesnő javára 600 frt évi járadék erejéig bekebelezve levő zálogjogra a végrehajtási alzálogjognak bekebelezése végett az . . . kir. járásbíróságot mint telekkönyvi hatóságot megkereste. A kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság a budapesti VII. ker. kir. járásbiróságnak ezen megkeresését azon indokolás mellett, hogy emiitett telekjegyzőkönyvekben özv. Cs. T.-né tulajdonosként bejegyezve nincs és igy a telekkönyvi rtds. 7. §-a értelmében nyilvánkönyvi jog nem szerezhető, elutasitotta. Dr. R. A. ügyvéd mint L. L. végrehajtató jogi képviselője a kir. járásbiróságnak mint telekkönyvi hatóságnak 1893. július 8-án 729/93. sz. a. kelt és vele is közölt ezen végzése ellen megbízója nevében 1893. évi augusztus hó 8-án ellenjegyzésével ellátott, az iratoknál 1. n. sz. alatt elfekvő s hiteles másolatban becsatolt felfolyamodást adta be, a melyben a következő nyilatkozatokat tette: „A neheztelt végzés intézkedő része nyilvánvalóan, sőt mondhatni vétkes gondatlanságból eredő tévedés', továbbá : „hogy az eljáró telekkönyvi hatóság a neheztelt végzés hozatalánál vétkes gondatlansággal járt el és nekem jelen felfolyamodásom költségeiért az 1871. évi VIII. t.-cz. 1. §-a szerint felelőséggel tartozik, az kétséget nem szenved, mert sérelmes intézkedése nyilvánvalóan a hivatali kötelességnek vétkes gondatlanságból elkövetett megszegését képezi, mert a kötelesség alapeleméhez tartozik a megkereső végzés és a vonatkozó telekjegyzőkönyvek C) lapjának megtekintése és ennekutána s tkvi rendts 71. §. 2. intézkedésének alkalmazásában állott, a sérelmes végzés pedig nyilvánvalóan mindezek vétkes elmulasztásáról tanúskodik." Dr. R. A. vádlott beismerte, hogy a kérdéses felfolyamodást ő fogalmazta és ügyvédi ellenjegyzésével ellátva ő nyújtotta azt be a kir. járásbírósághoz, a kassai kir. itélő táblához az iratokkal leendő felterjesztés végett, védekezéséül azt adván elő, hogv ő eljárt és a reá nézve sérelmes elutasító végzést hozó kir. aljárásbiró személyét sérteni nem akarta, csakis az ügyvédi rendtartásba biztositott jogánál fogva a meggőződése szerint könnyelműen hozott végzés felett akart jogos kritikát gyakorolni. Minthogy tehát dr. R. A. vádlott az általa szerkesztett és ellenjegyzett incriminált felfolyamodásában a kir. járásbíróságot, illetőleg az ezen ügyben eljárt J. B. kir. aljárásbirót oly tény elkövetésével terheli, mely valódisága esetén az 1861. évi VIII. t.-cz. 26. §-nak a) pontjához képest a fegyelmi eljárás megindítására okul és alapul szolgálna; minthogy továbbá s eltekintve attól, hogy vádlott felfolyamodására a kassai kir. itélő tábla a kir. járásbíróság mint tkvi hatóságnak ezen neheztelt végzését helybenhagyta, a bizonyítási eljárás sem nyújtott oly