Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

534 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V.t.-cz. feltételt illeti, elsőrendő vádlott G. L Imre a mai tárgyalás során 248. §. tagadta, hogy a nála talált és lefoglalt nyomtatványok pornoSzemérem el- grafikus (fajtalan) tartalommal bírnának, azt állítván, hogy ezen, leni vétség, az ő megrendelésére bizonyos brünni ember által irt füzetek „regényeket tartalmaznának, melyeknek kéziratait ő gondosan átvizsgálta", az „erős" kitételeket ő maga eliminálta és igy adta nyomdába, azzal is védekezett, hogy ezen könyvek nem tartalmaznak mást, mint akármelyik naturalisztikus franczia iró productumai. A biróság azonban a füzetek szorgos átvizsgálása, illetve elolvasása után megállapította, hogy vádlott azon állítása, hogy az általa árult nyomtatványok a regények műfajához tartoznának, teljesen valótlan; nem áll az, hogy azok hasonlítanának ama franczia termékekhez, melyek a realisztikus és naturalisztikus iránynak hódolva, mégis bizonyos irodalmi irányt képviselnek, mert a lefoglalt füzetek irodalmi értékkel egyáltalán nem birnak, azok a ponyvairodalom legalantasabb neméhez tartoznak, az irodalmi nyelv színvonalán sem álló szellemtelen, bárgyú férczelmények, melyeknek egyedüli czélja a közösülési scénák többé-kevésbbé leplezett formában való feltüntetése, nem is lehet elsőrendű vádlottnak más czélja, mint az olvasó érzékiségére hatni, annak buja képzeleteit felgerjeszteni. Bizonyítja ezen czélzatot maga a prospektus, melyben a füzetek sikamlós és buja tartalma fel van magasztalva. Felmerül már most ama kérdés, mit kell büntetőjogi szempontból fajtalanság alatt érteni ? E tekintetben megállapítható, hogy fajtalanság akkor forog fenn, ha a cselekmény, mely le van írva, nemi tekintetben a jó erkölcsbe és tisztességbe ütközik és ha a nyomtatvány tartalma egyébként is olyan, mely alkalmas a nemi ösztön, vagy csak a kéjérzetek felébresztésére. A mint már fentebb jeleztetett, a jelen elbírálás tárgyát képező nyomtatványok lényegüknél fogva semmi más tartalommal és semmi más czéllal nem birnak, a mint ezt elsőrendű vádlott a prospektusokban elismeri és hirdeti és a mi abból is kitűnik, hogy titokzatosan terjesztette a könyveket és a megrendeléseket nem is merte saját neve alatt nyílt üzletébe czimeztetni, nyilván azon czélzattal, hogy bűnössége tudatában a felfedezést megnehezítse. A mi a terjesztést illeti, ez bővebb indokolásra nem szorul, hisz vádlott foglalkozásából folyik, hogy könyveit árulta, de bizonyítja nagy, úgyszólván az egész világra kiterjedő forgalmát, ama száz és száz elküldésre szánt levél, valamint az időközben érkezett és lefoglalt, részben pénzzel és értékkel terhelt levelek, melyek a világ minden tájékáról (Arad, Szent-Pétervár, Wiesbaden, Mexikó, St. Louis, Egyptom és Skandináviából) Antal S. czimére érkeztek. Elsőrendű vádlott G. Imre tehát ezek alapján bűnösnek volt kimondandó a fajtalan iratok terjesztése, illetve árulása által elkövetett szemérem elleni vétségben és figyelemmel arra, hogy ily cselekményért alig két évvel ezelőtt már büntetve volt s igy visszaesőnek tekintendő, továbbá, hogy erkölcstelen és tiltott üzelmei a magyar könyvkereskedés tisztességét és jó hírnevét a külföld