Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 585 előtt tönkretenni alkalmasak és hogy exorbitans drága áron el- 1878: V, t.-cz. adatott nyomtatványaival a világ minden részét elárasztotta, fenti 248. §. mérvben volt büntetendő. A. Siegfried másodrendű vádlott be- Szemérem elismerte, hogy ő saját neve alatt bérelt egy fiókot a főpostán G. leni vétség. Imre részére, beismerte, hogy ő hozta naponkint G.-nek a postafiókba érkezett megrendelő leveleket, ezzel tehát szándékosan előmozdította elsőrendű vádlott bűncselekményét. A mi azon védekezését illeti, hogy a könyvek tartalmát nem ismerte, ez biróilag figyelembe nem vehető, mert eltekintve ama közeli rokoni viszonytól, melynél fogva másodrendű vádlott okvetlenül ismerte elsőrendű vádlott üzletének természetét, tudnia kellett, hogy elsőrendű vádlott bűnös cselekményt követ el azon körülménybőlis,hogy elsőrendű vádlott nem saját neve alatt és nem üzleti helyiségébe czimeztette a megrendeléseket, hanem titokzatosan folytatta üzelmeit, ugy hogy a megrendelő tulajdonképen nem is tudta, hogy A. S. csak formailag szerepel mint eladó. Másodrendű vádlott a kifejtettek alapján mint bűnsegéd volt bűnösnek kimondandó és figyelembe véve büntetlen előéletét, fiatalkori tapasztalatlanságát, a sógori viszonyt, mint túlnyomó enyhitő körülményeket, a 92. §. alkalmazásával a fenti mérvben volt büntetendő '(97. febr. 19. 8056 ) — Budapesti tábla : Hhagyja. (97. ápr. 8. 3,293.)— Curia: A felebbezés a „Die Krankheiten des Magens und des Darmes" stb. czimü Dr. Med. Max Baján által szerzett és Budapesten 1894-ben Gerő és Kostyál kiadásában megjelent nyomtatványra nézve az 1883: VI. t.-cz. 7. §. I. pontja alapján elfogadtatik, ennek árulása és terjesztése miatt emelt vád alól G. I. Imre és A. Siegfried vádlottak felmentetnek és eme nyomtatvány G. I. Imre vádlottnak visszadatni rendeltetik, egyebekben a felebbezés visszautasittatik ; a G. I. Imre és A. Siegfried vádlottakra kiszabott büntetések pedig hhagyatnak. Indokok : A rendelkező részben körülirt nyomtatvány fajtalanságot nem tartalmaz, miért is annak nyilvános terjesztése a B. T. K. 248. §-a 1. bekezdésébe ütköző vétséget meg nem állapítja és azért a vádlottak e nyomtatványra nézve a vád és következményeinek terhe alól felmentendők voltak. A lefoglalt többi nyomtatványokra és képekre vonatkozó felebbezés azonban visszautasitandó volt, mert a bűnjelekből a kir. Curia is meggyőződött, hogy azok fajtalanságot tartalmaznak, azoknak nyilvános árulását és terjesztését pedig az ajánlások és megrendelések bizonyítják s e szerint a B. T. K. 248. §-nak első bekezdésébe ütköző és a kir. járásbíróság hatáskörébe utalt büntetendő cselekmény fennforog, ez pedig — tekintet nélkül a mások ellen a B. T. K. 248. §-ának második bekezdése szerint fenforogható bűncselekményekre, önállóan megtorolható, a mennyiben a jelenlegi vádlottak az elkobzott nyomtatványok és periratok adatai szerint nem oly egyének (szerző, kiadó, nyomtató), a kik a B. T. K. 248. §. második bekezdése és 1848. évi XVIII. t.-cz. 13. §-a értelmében felelőségre vonhatók volnának, tehát a B. T. K. 248. §. első bekezdése szerinti ténykedésük az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 40. §. 1. pontjának