Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
CSŐDTÖRVÉNY. 355 maga követelését engedményezi biztosítékul, a fizetések meg- Csödszüntetését képezi (97. febr. 15. 235.) törvény. 15418. Curia : Az a puszta tény egymagában, hogy a 26—37. §§. közadós. hitelezőjének követelése biztosításául oly időben, midőn Megtámadási a követelés alapját képező váltó még le nem járt, felperesre át- Ver> ruházta, a közadós fizetései megszüntetésének ismérveit egyátalán nem foglalja magában. (97. nov. 16. 594.) 15419. Curia: A felebbezési bíróság a saját és az elsőbíróság ítéletének általa elfogadott indokai szerint, a felperes megtámadási keresete elutasításánál abból a jogi álláspontból indult ki, hogy miután az alperesek a kielégítési végrehajtást az utóbb csőd alá jutott D. I. Ede hagyatéka csődtömegéhez tartozó tárgyakra az adósnak halála után foganatosították, végrehajtási jogcselekményeiknek a felperes csődtömeggondnoka részéről való megtámadhatósága feltételét annak bebizonyítása képezi, hogy az adós fizetéseit még életében beszüntette, s az alperesek is a fizetések beszüntetéséről a végrehajtásnak foganatosítása előtt bírtak tudomással, miután csak ezeknek a körülményeknek bebizonyítása esetén forogna fen a közadós és a hitelező között az összejátszás. Ez a felfogás azonban téves, mert a csődtörvény 32. §-a rendelkezéséhez képest a csődtörvénynek a közadós jogcselekményeinek megtámadhatóságára vonatkozó rendelkezései akkor is nyernek alkalmazást, ha a csőd az adósnak elhalálozása folytán ennek hagyatéka ellen rendeltetett el. A megtámadási jog szempontjából tehát a jogcselekmény megtámadhatásának feltételeire nézve nem lehet különbséget tenni abban az esetben, ha a csőd nem közvetlenül az adós ellen, hanem ennek hagyatéka ellen nyittatott meg. Mindkét esetben a Cs. T. vonatkozó rendelkezései egyaránt alkalmazandók. A felebbezési bíróság Ítéletének tényállása szerint a felperes az alperesek által foganatosított kielégítési végrehajtásokat azért kéri hatálytalanítani, mert azoknak foganatosítása idejében az akkor már elhalt adósnak hagyatéka fizetéseit beszüntette és a fizetések beszüntetéséről az alperesek is tudomással bírtak. A Cs. T. 27. §. 4. pontjára alapított ennek a megtámadási keresetnek elbírálásánál tehát döntő kérdés egyedül az, hogy az adós helyébe lépett hagyatékkal szemben a fizetések beszüntetésének esete beállott-e a régrehajtás foganatosítása idejében és hogy erről ugyanakkor az alperesek tudomással birtak-e vagy sem ? E két körülmény képezvén a Cs. T. 27. §. 2. pontja alapján a megtámadhatóság egyedüli alapját, a hitelező részéről a közadóssal való összejátszástól, illetve a hitelező rosszhiszeműségétől a megtámadási jognak ezen törvényhely alapján való gyakorlása, teltételezve nincs. Másfelől pedig a csődhitelezőnek károsodása a megtámadott jogcselekmény által a fedezeti alapnak az ő kielégítésük alól történt elvonása által következvén be, egyéb irányban a kárositási szándék bebizonyítása sem szükséges. Ezek szerint a felebbezési bíróság a közadós jogcselekményei megtámadhatása iránt fenálló törvényes jogszabályokat helytelenül alkalmazta akkor, a mikor a felperest 23*
