Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

356 CSŐDTÖRVÉNY. Csöd- az alpereseknek az adós halála után foganatosított végrehajtási törvény, jogcselekményeknek hatálytalanítása iránt a Cs. T. 27. §. 2. 26—37. §§. pontjára alapított keresetével azért utasította el, mert felperes be Megtámadási nem bizonyította, hogy az adós még életében íizetéseit beszüntette Ver- és hogy erről az alperesek a végrehajtások foganatosítása előtt tudomással bírtak. Ebből a téves jogi álláspontból indulva ki, a felebbezési bíróság tényállásában nem terjeszkedett ki a helyes jogi álláspont szerint döntő ténykörülményeknek megállapítására. A Cs. T. 27. §. 2. pontja szerint a fizetések beszüntetésére alapított kereseti jog szempontjából elsősorban lényeges kérdés az, hogy az adós kereskedő volt-e, mert a fizetések beszüntetéséről, a mely nem azonos fogalom a fizetésképtelenséggel, csupán kereskedőnél lehet szó, a Cs. T. 244. § a szerint mint olyan körülményről, mely egymagában véve maga után vonja a csődnek megnyitását s mert a Cs. T. 241. §. rendelkezése szerint a kereskedelmi csődeljárásra vonatkozó határozatok abban az esetben is alkalmazandók, ha a csőd a kereskedő halála után egy esztendő eltelte előtt nyittatik meg. A felebbezési bíróság azonban azokat a ténykürülményeket sem állapította meg tényállásában, a melyekből jogi következtetés vonható lenne arra nézve, hogy adós kereskedő volt-e vagy sem? Miután pedig a sommás eljárás 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban egyedül a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás lehet irányadó, a felebbezési bíróságnak az ügy eldöntésénél lényeges körülményeknek megállapítására ki nem terjeszkedő tényállása, a felülvizsgálatnak megejtésére alkalmasnak nem tekintethetik, minélfogva ítélete a sommás eljárás 204. §-a szerint feloldandó s a felebbezési bíróság további szabályszerű eljárásra utasítandó volt. (97. jan. 28. I. G. 375/96.) 15420. Cnria: A h) alatti engedményt felperes azon az alapon támadja meg, hogy közadós, ki kereskedő volt, annak kiállítása előtt, illetőleg kiállításakor (1890. évi július 4-én) fizetéseit megszüntette. Abban a tényben azonban, hogy a nevezett közadós ellen, más hitelezők részéről 1890. évi márczius hó 13-án 43 frt 83 kr. követelés erejéig kielégítési végrehajtás, 1890. apr. 26-án pedig 219 frt 91 kr erejéig biztosítási végrehajtás foganatosíttatott, illetve abban a körülményben, hogy alperes a jícözadóstól lejárt, valódi 263 forint követelésének biztosítására 1890. július 4-én (a csödnyitást 48 nappal megelőzőleg) az adóst egy harmadik személylyel szemben megillető 200 forintos követelésnek engedményileg reá — az atyeresre — történt átruházását elfogadta és e mellett a közadósnak a fizetésre 6 heti halasztást adott, a fizetések megszüntetésének ismérvei nem foglaltatnak; mert nem vitás, hogy közadós, a vagyoni viszonyainak tekintetbe vételével különben is jelentéktelennek mondható azon emiitett tartozásait, melyek iránt ellene biztosítási, illetve kielégítési végrehajtás vezettetett, hitelezőinek még 1890. május havában teljesen kifizette, hogy továbbá a közadósnak nyilt kereskedői üzlete zavartalan folytatásában, ugy az érintett végrehajtások foganatosításakor, vala-