Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

U2 VÁLTÓTÖRVÉNY Váltó- Azonban ezen alperes által állított ténykörülmény valóttörvény, lannak bizonyult. Minthogy a mellett az a körülmény, hogy mikor 92 , 93. §§. küldte vissza felperes másodizben a neki alperes által újból elVáltókifogá- küldött prolongált váltót, perdöntő körülményt már nem képezaók. het, mert felperes azzal a tényével, hogy első izben visszaküldte alperesnek a prolongált váltót, kellőképpen declarálta, hogy a prolongált váltót el nem fogadja s igy, midőn alperes azt újból elküldötte neki, annak az elküldésére már köteles nem volt, annálfogva az e részben kért tanúkihallgatás mint felesleges mellőzendő volt (96. aug. 29.) — Győri tábla: Hhagyja indokai alapján és a felebbezésben előadottakra való tekintettel még iizért mert a kereskedelmi törvénykönyv 320. §-a csak uj és önálló ügyletre vonatkozó megbízásra, vagy ajánlatra nyerhet alkalmazást; de nem vonatkoztatható valamely már létrejött ügylet feltételeinek utólagos módosítása, avagy a fizetési határidő meghosszabbítása iránt tett ajánlatra (96. decz. 16.) — Curia : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva és azért, mert a fizetési kötelezettség teljesítése iránti halasztási kérelem nem lévén ajánlatnál- lehinthető a kereskedelmi törvény 320. §-a a jeleneseire nem alkalmazható. (97. nov. 3. 136. v.) 15393. Kassai tsz.: Alperesek . . . . azzal védekeznek, hogy a peresített váltó a nemzeti baleset elleni biztosító-társaságnak adott fedezeti (depót) váltó, a melynek a felperes kezeihez jutása "megmagyarázhatatlan és a váltóból ki nem tűnik s a mely váltó ez idő szerint a nemzeti baleset elleni biztosító-társaság részéről sem volna érvényesíthető, mert a végelszámolás a nevezett társaság és az alperesek között még meg nem történt, de különben is alperesek tartozása nem a kereseti összegnek, hanem csak 41 irt 58 krnak felel meg . . . Alpereseknek az a kifogása, hogy a peresített váltót nem a felperes rendeletére állították ki, figyelembe nem vehető, mert . . . alpereseket terhelte bizonyítás abban az irányban, hogy a rendelvény nélküli váltót oly megállapodás mellett bocsátották ki s illetve fogadták el, miszerint az kizárólag a nemzeti baleset elleni biztosító-társaság rendeletére töltessék ki s hogy felperes a kikötésre vonatkozó eme megállapodásáról tudomással bírt: minthogy azonban ezt .... nem is állították, annál kevésbbé bizonyították ; kétségtelen, hogy felperes, mint a váltónak jóhiszemű birtokosa, a rendelvényes nevének kitöltésére s illetve önmagának rendelvényesként való megjelölésére s illetve a V. T. 93. §-a értelmében jogosítva volt . . . Alpereseknek a peresített váltóbiztositéki természetére alapított kifogása szintén nem alapos; mert egyrészt felperessel, mint harmadik jóhiszemű váltóbirtokossal szemben, ily kifogás a V. T. 92. §-a értelmében egyáltalán nem érvényesíthető ; és mert ettől is eltekintve, biztosítéki váltónál a biztosítás éppen a váltói kötelezettségben, tehát abban áll, hogy a váltóhitelező a váltóösszeget a lejárat után szükség esetén váltókereset utján behajthatja : a miből önként kö-