Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

VÁLTÓTÖRVÉNY. 335 nek tekintendő. Ezért felperest keresetével elutasítani kellett stb. Váltó— Curia : Hhagyja a benne felhozott indokoknál fogva és azért, törvény, mert jelen esetben a 27. alatti okirat a váltótartozás rendezéséül 92., 93. §§. állíttatván ki, az egyik elfogadó javára történt elengedés a másik Váltökifogávele együttes kötelezettségben álló kötelezett elfogadó javára is sok. történtnek tekintendő és mert az elengedés értelmében kötelezett kiegyenlítési összeg kifizettetvén, ez által az egyik elfogadó ellen megszűnt fizetési kötelezettség a másik elfogadó irányában is, a váltó összegének ily módon kiegyenlítése által elenyészett és a követelés kieg3Tenlítettnek tekintendő. (97. szept. 22. 1375.) 15376. Temesvári tábla: Alperesnek azt a kifogást, hogy felperes az a) a. csatolt 480 frtos váltó tulajdonosakép, ennek tartalma szerint igazolva nincsen, fel nem hozták, erre a kifogásra alapul szolgálható körülmény pedig hivatalból figyelembe nem vehető. Curia: Hhagyja. (97. nov. 4. 173. v. Ü. L. 98.1.) 15377. Curia: A lejárati idő kitöltése nélkül adott fedezeti váltót felperes az alperes igazolt kötelességmulasztása folytán követelésének érvényesithetése tekintetéből kitölteni jogosult volt s a váltót lejáratnak tekinthette. (1,341/96). 15378. Kassai tábla: Abban az esetben, ha a biztosítékadásra kötelezett fél, készpénz helyett, biztosítékul váltót ád, ellenkező kikötés igazolása nélkül, ily váltó adásával mayát feltétlenül kötelezi arra, hogy annak értékét a váltótulajdonosnak, tehát mayának az eredeti hitelezőnek, a lejáratkor, a V T. szerint kifizeti, miután ily esetben a hitelezőnek adott biztosítást épen az képezi, hogy az legkésőbben a lejáratkor, kereset utján, a fedezeti összeg birtokába jusson. Ennélfogva az alperesek részéről érvényesített az a kifogás, hogy a peresített követelés az alperesek részéről előzően folyamatba tett per előzetes eldöntése, vagyis az összeszámolás eszközlése előtt le nem járt, az ilyként adott váltó rendeltetésével ellentétben állván, figyelembe annál kevésbé vétethetett, minthogy a fedezeti váltóval szemben, a váltókötelezett tartozik, még pedig mayában a váltóperben, a fedezet alapját képező üyyletböl származtatott kifogásait és jelesen azt bizonyítani, hogy a felek közt fennállott jogviszonyból a felperesnek követelése nincs. Erre nézve azonban az alperesek bizonyítékot nem szolgáltattak, miután a tárgy, jkvhöz El. s illetve 3-/. a. csatolt szerződés nem foglal magában oly tartalmú megállapodást, a mely szerint az egyik szerződő fél a váltó követelésének érvényesítését bárminemű kérdés előzetes eldöntésétől tenné függővé; s mert el is tekintve attól, hogy a váltó kiállításának helye, éve, hónapja és napja csak oly alaki kelléket képez, a melyből nem lehet következtetni azt, hogy a keletnek valóságos kiállítással meg kellene egyezni, az alperesek beismerték, hogy a peresített váltót a felperesnek a kelet és lejárat kitöltése nélkül adták át, a V- T. 93. §-a értelmében pedig a kitöltetlenül elfogadott eredeti váltóürlap tulajdonosának, ellenkező kikötés igazolása nélkül, jogában áll, a váltóban hiányzó lényeges kelléket tetszés szerint kitölteni annyival inkább, minthogy a váltótörvény szék illetékessége alá tar-