Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

334 VÁLTÓTÖRVÉNY. Váltó- hozta, hogy az erre alapított kifogás vele szemben, mint harmatörvény, dik jóhiszemű váltóbirtokossal szemben nem is érvényesithető, 92., 93. §§. magában foglalja annak az állítását, hogy a váltó már annak kiVáltókifogá- töltött jelenlegi tartalma szerint jutott az ő birtokába, ennélfogva sok. a felperes, mint üres hátirattal igazolt váltóhitelező, az ellenkezőnek be nem bizonyítása következtében, a váltó oly birtokosának tartandó, a ki a váltót az előzőjétől mostani kitöltött tartalmával szerezte meg és igy ellenében a fizetési helyre nézve kitöltetlenül kiállított váltónak utólagosan a telepítést is magában foglaló tartalommal történt jogellenes kitöltésének kifogását az I. r. alperes sikerrel csak ugy hozhatná fel, ha oly ténykörülményeket is igazolt volna, a melyekből arra lehetne következtetni, hogy a váltónak megszerzésekor a felperes a váltó kitöltésére nézve rossz hiszemben volt. (98. febr. 15. 48. J. 98. 15.) 15373. Guria: Alperes a kereseti váltót fedezetül adta felperesnek azokért a jótállásokért, a melyeket felperes az alperes váltóadósságaiért vállalt; az előjegyzési költség azonban, amelynek erejéig felperes a kereseti váltót érvényesít, ezeknek a váltótartozásoknak járulékát nem képezi. (98. márcz. 30. J. 98. 21.) 15374. Besztercééi tvsz.: Ama kifogás, hogy felperes a kereseti váltókra ellenértéket nem adott, maga a felperes tagadásával szemben nem voltak figyelembe vehetők, mert alperes azt, hogy az ellenérték adása felperes részéről a váltóügylet kikötött előfeltétetét képezte, bizonyítani meg sem kísérelte. — Guria: Hhagyja. f97. jun. 18. 680. J. 97. 33.) 15375. Budapesti ker. és váltótvsz. : Alperes azt a kifogást tette, hogy a 27. alatti okirat szerint felperes H. Eleknek és jótállóinak Ny. Ferencznek és T. Károlynak az összes 418 frt 33 krt kitevő váltótartozásából (melyben a kereseti váltón alapuló tartozás is benfoglaltatik) 118 frt 33 krt elengedett, oly feltétel alatt; ha a többi 300 frtot három egyenlő részletben 1895. évi október, november és deczember 15-én lefizetik. Minthog}' pedig H. Elek a fizetési feltételeknek eleget tett, az egész váltókövetelés alperessel szemben is megszűnt, s a 118 frt 33 krt. felperesnek tőle követelni joga nincsen. Felperes beismerte a 2-/. alatti okirat valódiságát, valamint azt is, hogy a 300 frt kellő időben lefizettetett ; azonban azt az ellenvetést tette, hogy az elengedést csak H. Eleknek és jótállóinak adta és abban H. Elekné nem részesült. Minthogy a 27. alatti okiratból kitűnik az, hogy felperes a kereseti és még egy másik váltón alapuló 418 frt 33 kros követelésből engedett el 118 frt 33 krt, annak kikötése nélkül, hogy azt az elengedést kizárólag az egyenes adós H.Elek javára teszi; minthogy a 2;/. alatti okirat szerint felperes a 300 frtot 418 frt 33 kros tartozás „rendezéséül", tehát kiegyenlítéséül fogadta el és nem azt mondja a 27 alattiban, hogy az egyetemleg kötelezettek közül némelyeket a kötelezettségből kibocsát, ennélfogva az elengedés az adóstárs javára is történtnek s miután a felperes részéről fentartott tartozás tényleg kielégíttetett, az eredeti tartozás mindenki és igy alperes irányában is kiegyenlített-