Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

312 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedelmi díjrészletre vonatkozó kereseti váltóra alapított keresetével, mindtörvény, két alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az idézett törvény487. §. hely alapján elutasítani kellett. (97. nov. 18. 322. Dt. 3 X. 77.) A bizt. igény 15323. Curia: Alperesnek 1890. szept 29-én kelt, S. Imre elévülése, bírósági végrehajtóhoz intézett, ugy tartalmilag, valamint kiállítás tekintetében valódinak beismert h) alatti írásbeli nyilatkozata azonkívül, hogy az 1890. évi szept. 8-án meghalt biztosítottal D. Demeterrel kötött életbiztosítási szerződés értelmében a kedvezményezett törvényes örökösök részére járó biztosítási összeg kifizetése iránt határozott kijelentést tartalmaz, egyúttal magában foglalja az arról szóló értesítést is, hogy özv. D. Demeterné ugy saját, mint kiskorú gyermekei (a felperesek) nevében a kereset tárgyát képező biztosítási összegre vonatkozó igényét az alperes biztosító társaságnál bejelentette. Tekintve, hogy alperes egyedül azt a kifogást hozta fel, hogy a kereset tárgyává tett követelési igény a K. T. 487. §-ában meghatározott egy évi elévülési idő leteltével érvényesittetvén, elenyészett; tekintve, hogy ez az elévülési idő a fenforgó esetre nézöleg csak abban az időpontban veheti kezdetét (feltéve, hogy az érvényesithetövé vált igény az emiitett határidőn belül a biztositónál bejelentetett), a midőn az esedékessé vált és kifizetés végett bejelentett követelési igény visszautasittatott és erről a bejelentő értesittetett/ tekintve, hogy alperes nem is állítja, miként a h) alattiban jelzett és abban nemcsak nem kifogásolt, de inkább elismert követelési igényre vonatkozó bejelentés folytán ezt az igényt c) alatti levelének keltét megelőzőleg egyáltalán bármikor visszautasította és erről a bejelentőt értesítette volna ; tekintve, hogy alperesnek a c) alatti levélben foglalt visszautasító nyilatkozata 1894. évi jun. 9-én kelt, ettől az időtől számítva pedig a kereset (1894. szept. i'4-én) az egy évi elévülési időn belül indíttatott meg: alperesnek alaptalan elévülési kifogása elvetendő és tekintettel az i) alatti téritvény utolsó pontjára, továbbá a 2 7. alatti letiltási rendelvényre és felpereseknek a válaszban foglalt vonatkozó beegyező nyilatkozatára, alperes a kereseti összegben, ennek a h) alatti szerint megállapítható lejártától számítandó törvényes késedelmi kamatában stb. marasztalandó volt. (97. jan. 26. 157. J. 97. 12.) 50^. §. 15324. Curia : Az életbiztosítási összeg esedékességének időA biztositott Pontja ellenkező megállapodás hiányában a fizetési feltételek beöngyilkos- következtének igazolásától, illetve a fizetés követelhetésére szüksága séges okiratok beterjesztésére megállapított időpontjától számítandó 8 nap alatt áll be. (K. T. 503. §-a.) A K. T 504. §. 1. pontjában irt „öngyilkosság" miatt a biztosító a biztosítási összeg fizetésére csak akkor nem kötelezhető, ha öntudatosan elkövetett öngyilkosság forog fenn; ha azonban a halál okául ameghaltnak oly cselekménye szolgált, a melyet halál előidézésére irányzott szándék nélkül s cselekménye minőségének felismerése nélkül, vagyis teljesen öntudatlan állapotban követett el, eme cselekmény az öngyilkosság fogalma alá nem esik. (873/96.)