Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 301 ben kötötte volna meg-; ezt azonban felperes nem bizonyította Kereskedelmi és a fenforgó esetben egymaga az, hogy alperes az árut átvette, törvény, alpeies vételár fizetése iránti kötelezettségének felperessel szem-368 383. §§. ben való feltétlen megállapítására alapul nem szolgálhatván, a Bizományi vételügylet e vételügylet bizonyítására felperes, mint e tekintetben ügylet. bizonyításra kötelezett fél részéről kínálat és alperes által elfogadott eskütől helyesen tétetett a per kimenetele függővé, (97. jun. 9. 940/96. v) 15309. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítéletét az abban foglalt indokoknál fogva és azért ke-Lett herybenhagyni. mert az elsőbiróság ítéletében kiemelt peradatoknak és a felek által kölcsönösen megállapított kötlevelek tartalmából a kir. Curia is a S. E. szóló törvény 64. §. értelmében bizonyítottnak látja, hogy a felek között létrejött ügyletek tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányultak és meri továbbá az a körülmény, hogy felperes az alperes megbízásából, tehát mint bizományos kötötte meg a kérdéses ügyleteket, minthogy a pernek fent említett adatai azt is bizonyítják, hogy felperes tudomással birt arról, hogy megbízója a megbízás utján s általa foganatosítandó ügyletnél már eleve nem szándékozott a megvett, illetve eladott árut valóságban átvenni, hanem szándéka csupán a tőzsdei árkülönbözet szerinti szerencsejátékra irányult, vele szemben nem zárhatja ki az erre alapitott kifogás sikeres érvényesítését, mert a bizomány alakja meg nem változtathatja a követelési igény alaptermészetét és így az a követelés, melyet felperes mint bizományosa az alperes, mint megbízó ellen az ennek felperes előtt is tudvalevő akaratával pusztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügyletnek foganatosításából érvényesít, épugy a bíróilag nem érvényesíthető szerencsejátékból eredő követelést képez, mintha azt felperes nem mint bizományos, hanem mint közvetlen szerződő eladó fél érvényesítette volna. (97. decz. 3. 1000. J. 98. 6.) 15310 Curia: Téves az a jogi felfogás, hogy a bizományi ügyiéiből származtatott követelésnek a bizományos által történt érvényesítésénél az a kifogás, hogy a követelés tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló szerencsejátékból ered, sikerrel fel nem hozható, mert a bizományos az üzletbe mint önszerződő fél is léphet be, de különben is a bizományi viszony nem zárja ki azt, hogy a megbízott és a bizományos abban állapodjanak meg, hogy se valóságos vétel, se eladás ne történjék s közöttük mégis a tőzsdeszokásoknak megfelelően oly következmények álljanak be, mintha a vétel, illetve eladás valóban megtörtént s az átvétel illetve szállítás elmulasztatott vagy megtagadtatott volna; sőt köztudomás szerint a tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügyletek igen gyakran éppen bizományi szerződés alakjában köttetnek meg. A fenforgó esetben pedig a szolgáltatott bizonyítékoknak a S. E. 64 §-a értelmében, a per összes anyaga alapján történt mérlegelésével bizonyítottnak fogadandó el, hogy a kereseti váltót az alperes felperes gondnokoltjával, L. Ödönnel kötött olyan bizományi ügylet alapján állította ki, a mely nyilvánvalóan tőzsdei szerencse-