Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

300 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedelmi ügylet realizálása czéljából egy harmadik személytől vesz, valatörvény. mely indokból igen gyakran közvetlenül küldeti meg vevőjének. 368 - 383^ §§. Abból tehát, hogy alperes a fenforgó esetben a rizst közvetlenül Bizományi felperesig Metve a c) alatti fuvarlevélben megjelölt megbízottjától ügylet. és nem fi Viktortól vette át — a rosszhiszeműség vagy összejátszás esetétől eltekintve — alperesnek a vételárért való felelőssége felperessel szemben — figyelemmel a fent kiemelt kereskedelmi szokásra — csakis az esetben volna meg állapitható, ha felperes kellő időben, jelemi a vételárnak R. Viktor kezeihez történt kifizetése előtt értesítette volna alperest arról, hogy az árut az ö saját számlájára küldte, a minek a bizonyitása azonban — eltekintve az alább méltatott eskü áltati bizonjátástól - felperesnek nem sikerült. A fenforgó körülmények között a kir. tvsz. egyedül a felek által javaslatba hozott főesküvel való bizonyítást találta alkalmasnak a vitás kérdés megoldására... A főeskü letétele esetén bizonyítva leend, hogy alperes R. Viktorral a saját nevében szerződött, a felperessel kötelmi viszonyba nem lépett és így vele szemben a vételár megfizetésére annál kevésbbé kötelezhető, mert azt az esküvel erősített 27. alatti könyvkivonat szerint R. Viktornak jogszerűen teljesen kifizette. (96. márcz. 27. 1628.). — Kassai tábla: Hhagyja. (96. jun. 10. 1905.) —Curia: Hhagyja az elsőfokú bíróság ítéletéből átvett indokoknál fogva és azért; mert a c) alatti fuvarlevélben a peres feleknek vételi ügylet megkötésére irányuló akarata kifejezést nem nyervén, ez a fuvarlevél csakis arra szolgálhat bizonyítékul, hogy a kereset alapját képező rizsárut felperes küldte alperes czimére ; mert az a körülmény, hogy a fuvarlevélben a rizs feladójaként felperes van feltüntetve, továbbá, hogy a rizst alperes tényleg átvette, a vételügyletnek felperes által vitatott módon létrejöttére bizonyítékul azért sem szolgálhat, mert a rizsáru Brémából és pedig az alperes állítása szerint R-rel kötött ügylet feltételeinek megfelelő mennyiségben minden értesítés mellőzésével küldetvén, alperes jogtial feltételezhette, hoqy a minden megjegyzés vagy utasítás nélkül, a vele szerződési viszonyban nem álló felperestől érkezett áru, R. rendelkezése folytán küldetett felperes által; mert a mennyiben felperes maga is beismeri, hogy sem az áru elküldése alkalmával, sem később, egész a vételár fizetésére történt felszólítás idejéig alperest a vételügyletnek felperes részére állított létrejöttéről közvetlenül nem értesítette, valamint azt is beismerte, hogy az ügylet nem közte és alperes között jött létre, hanem azt R. Viktorral kötötte meg alperes : felperesnek az az állítása, hogy alperes R. Viktorral, mint felperes ügynökével lépett szerződésre, alperesnek ez utóbbi irányban tett határozott tagadásával szemben csak abban az esetben volna az eskü mellőzésével feltétlenül bizonyítottnak elfogadható, ha felperes oly körülményeket bizonyított volna, a melyekből okszerűen következtethető lenne, hogy alperes R.-rel saját személyében nem, hanem csakis mint felperes ügynökével szerződött, vagy hogy alperes a rizs átvétele után rosszhiszemüleg ugy tünteti fel a vételügyletet, mintha azt R.-rel saját személyé-