Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 299 ugyan, arról azonban nem tett említést, hogy a vételi ügylet nem Kereskedelmi a peres felek közt létesült. Felhozta felperes azt is, hogy miután törvény, az árut ő küldötte alperesnek s utóbbi azt kifogástalanul átvette, 368—383. §§. felperes irányában már e ténye alapján mindaddig felelős maradt, Bizományi a mig felperestől arról nem értesült, hogy az áru egy harmadik ügylet. személynek — jelesül R. Viktornak — számlájára küldetett, ily órtesitést pedig alperes nem kapott. A K. T. az „ügynök" jogi állását meg nem határozza, a gyakorlati életben pedig felette ingadozó e kifejezés értelme, a mennyrben az, hol a bizonyos, hol az alkusz, hol ismét a kereskedelmi meghatalmazott vagy segéd megjelölésére használtatik. Abból tehát, hogy R. Viktor ügynökként volt a czíiqjegyzékbe bevezetve, nem következik, hogy ' ö a saját nevében kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatott légyen és pedig annál kevésbbé, mert a kereskedelmi törvény még a kifejezetten alkuszként bejegyzett egyént sem tiltja el az önálló kereskedés üzésétől (K. T. 536. §.). Hogy pedig R. Viktor tényleg nem tisztán közvetitéssel foglalkozott, hanem bizományi üzlettel is birt és a saját nevében is kötött ügyleteket azt a kir. tvsz. a 27-• 3-/-, 4-/., 5-/., és 77. alatti könyvkivonatok és számlák' adataival bizonyitottnak tekinti. A mennyiben pedig felperes azt a további állítását, mintha R. Viktor a kereseti vételi ügylet megkötése idején köztudomásúlag oly vagyoni viszonyok közt lett volna, a mely a vele saját személyében tekintélyesebb öszszegü vételi ügyletnek jóhiszeműen való megkötését önmagában véve is kizárná, alperes tagadásával szemben bizonyítani meg sem kísérletté : alperesnek az ügylet megkötésekor tanúsított eljárása rosszhiszeműnek, illetve a vételi ügyletnek az általa vitatott módon történt létrejötte koholtnak ez adatok alapján nem tekinthető. Nem alkalmasak erre az i) és k) alattiak sem, mert eltekintve attól, hogy felperes azok valódiságát, alperes tagadása ellenében nem bizonyitotta s hogy az a körülmény, miszerint R. Viktor 1892-ben a peres felek között rizsvételt közvetített, a fentebb előadottakra való tekintettel különben sem zárná ki, hogy alperes vele 1894-ben a saját nevében jóhiszemüleg hasonló ügyletet köthessen, a hivatalból megtekintett kereskedelmi czégjegyzékek (egyéni czékjegyzék III. kötet 86. lap, társas czégjegyzék III. kötet 76. lap) megerősítik alperesnek azt a védekezését, hogy az alperesi czég időközben birtokost váltaztatott. De nem alkalmas erre alperesnek g) alatti levele sem, mert igaz ugyan, hogy alperes ebben csupán a vételárnak R. Viktornál történt kiegyenlítését említi fel, minthogy azonban az ügynök külön felhatalmazás hiányában a vételár felvételére nem jogosult és minthogy alperesről mint nagykereskedőről fel nem tehető, hogy az elemi jogszabályról tudomása ne lett volna, épen ez okból a g) alattiban tett ellenvetésének nem tulaj donitható oly értelmezés, mintha ő abban R. Viktornak üg}rnöki szereplését a kereseti vételi ügyletre nézve hallgatagon elismerte volna. A kereskedelmi forgalomban általánosan elfogadott •— köztudomású — szokás, hogy az eladó az oly árukat, a melyeket egy már megkötött vételi-