Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
22 DOLOGI JOGOK. Dologi terhek, ban mindig- kormánya utján gyakorolja. A kir. bíróságok ujabb Kegyúri jog időben többször Ítéltek ugyan kegyúri perekben, de ezekben a illetékes bi- perekben az képezte az elbírálás tárgyát, hogy a keletkezésére rája. nézve nem vitás kegyuraság kit illet, a vita csakis a kegyúri jog átháramlásának magánjogi alapon eldöntendő kérdése körül forgott s igy tulajdonképen csak magánjogi viszonyt érintett. Más szempont alá esik azonban az az eset, ha a kérdés az, vájjon létezik-e vagy keletkezett-e egyáltalában valamely egyházra vagy egyházi javadalomra nézve a magán-kegyuri viszony? Az ily kérdés nemcsak közjogi mozzanatok iigyelembe vételével, tehát közjogi alapon döntendő el, hanem a mennyiben a magánkegyuri jogot a legfőbb kegyúri joggal szembe állitja, közjogi viszonyt érint és igy maga az ügy minden kétséget kizáróan közjogi vitás ügy. A közjogi vitás kérdések csak annyiban tartoznak a magánjogi alapon, magánjogi viszonyok felett Ítélkező polgári bíróságok hatásköréhez, a mennyiben azt a törvény kifejezetten rendeli; oly törvényünk pedig nincsen, mely a magánkegyuri jog keletkezésének közjogi kérdését a polgári biróság hatáskörébe utalná. A hatáskört nem lehet akkép megosztani, hogy midőn a jogérvényesítése a kegyúri viszonyból eredő kötelezettségek teljesítésére, tehát vagyonjogi következményekre irányul, a jogvita a rendes bírósági uton, midőn pedig a kegyúri viszonyból eredő jogok igénybevétele, tehát közjogi eredmény czéloztatik, kormány hat ós ági vagy közigazgatási uton döntendő el; mert a vitás ügy minőségét nem csupán a jogérvényesítés iránya és alakja szerint, hanem főleg a vita tárgyává tett jog megalkotásához szükséges tények jogi természete és a megállapítandó jogviszony tartama szerint kell meghatározni. És minthogy a magán-kegyurasággal járó vagyoni kötelezettségek szoros kapcsolatban állanak a kegyurat megillető, közjogi természetű jogokkal, a kegyúri viszony alapításának kérdését mindkét vonatkozásban egységesen kell eldönteni s nem lehet annak helye, hogy egyrészt a bíróságnak a kötelesettségek szempontjából keletkezett döntése, másrészt ugyancsak a kérdésnek a jogok szempontjából közigazgatási uton történt eldöntése között a kiindulás alapjára visszavezetendő összeütközés álljon be. A biróság csak akkor háríthatná el a szóban forgó esetben a kegyúri kötelezettség kérdését, ha döntésének hatálya kiterjedhetne a kegyúri viszony jogi létezésének összes közjogi vonatkozásaira s ha ily módon praejudicumot alkothatna a kegyuraságból származó jogok igénybevételére is, melyeknek érvényesítése nyilván a birói hatáskörön kívül esik. Ily hatálya a birói Ítéletnek nincs és nem lehet és ezért a biróság semmi vonatkozásban sem bocsátkozhatik a kegyúri viszony keletkezésének eredeti alapja tekintetében felmerült vita elbírálásába. Igen természetes, hogy az esetre, ha az eredeti kegyúri viszonynak létrejötte közigazgatási uton megállapítást nyer, közigazgatási uton állapítandó meg az is; hogy a kegyúri jognak ki az alanya. Mert kegyúri viszony létrejötténél meg kell lenni akár a természetes, akár a jogi személynek, a ki vagy a mely
