Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

magán kegyúri jogot megszerezve, a jogoknak gyakorlására és Dologi terhek a kötelezettségeknek teljesítésére hivatott. Már pedig nem kép- Kegyúri jog zelhető és gyakorlatilag is kivihetetlen a hatáskörök olyan meg- illetékes felosztása, hogy egyfelől a közigazgatási útra tartozik annak kimon- rája. dása, létesült-e valamely egyházzal szemben a kegyuraság, másfelől pedig a polgári biróság Ítélkezzék a felett, hogy az igy megállapított kegyuraság kit illet meg. Az első eredeti kegyúri viszony létrejöttének megállapítására egyedül hivatott közigazgatási hatóságoknak tehát arra nézve is tárgyi illetékességgel kell birniok, hogy ily esetekben a jog alanyát megjelöljék. Az a körülmény, a midőn a fennálló kegyúri viszonyból egy meghatározott személyre háruló kötelezettség jogi alapja nem vitás, a kötelezettségnek megfelelő szolgáltatás kérdése szintén a közigazgatási útra tartozik s közigazgatási ügyként intézendő el, nem szolgálhat akadályul a tekintetben, hogy akkor, a midőn a kötelezettség jogalapja vitás, a vita azt a jogi viszonyt érinti, melyet közjogi tények alkotnak meg és igy a kérdés közjogi ügyként intézendő el: az ilyen kérdésben a fennálló hatósági szervezetnek megfelelő közigazgatási hatáskör jusson érvényre, mert az ügynek az előbb emiitett esetben más a jogi természete, mint az utóbb emiitett esetben s ez okból a két közigazgatási hatáskör nem fedi és igy ki nem zárja egymást. Mindezeknél fogva tekintve, hogy a jelen esetben az a kérdés képezi a vita tárgyát, vájjon a szentkirály-szabadjai plébániára nézve keletkezett-e egyáltalán kegyuraság, vagy nem ? tekintve, hogy e kérdésnek eldöntése a legfőbb kegyúrtól illetőleg annak mindenkori kormányától el nem vonható s maga a kérdés közjogi elemeiből ki nem vetkőztethető; és tekintve, hogy a r. kath. vallásalap — mint vagyonjogi alany — a merylyel szemben a kegyuraság fennállása vitattatik, ebben az ügyben a magánkeg}Tur fogalmának megfelelő jogállást foglalja el és annak a körülménynek, hogy a vallásalapra vonatkozólag a vagyonkezelő főhatóságot a magy. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium gyakorolja, a nevezett minisztériumnak az állami kormányhatalomból eredő hatáskörére befolyása nem lehet: ki kellett mondani, hogy a jelen ügyközigazgatási útra tartozik. (32915/1897. I. M. I/A. szám.) 14865. Curia: Felperesek jogelőde, néhai E.János d ere cs-^ £e#?/M>-éjikéi volt róm. kath. plébános a válaszirat szerint azt találta, te'si koteieshogy a neki javadalmazott plébániához tartozó gazdaságban sége. cselédházra, istállóra és magtárra van szüksége, igenek építkezésére, valamint a kegyurat, ugy az alperes egyházmegyei hatóságot is megkérte, azonban ezek az építkezésről nem intézkedvén, ő maga emelte az emiitett épületeket sajátjából. Alperes, mint felettes hatóság, illetve a javadalom tulajdonosa, nem volt köteles a plébános által czélszerüeknek és hasznosaknak talált építkezéseket teljesíteni, a plébánosnak pedig jogában állott kérelmének megtagadása folytán, a véleménye szerint a jövedelem emeléséhez szükséges épületeket magánvagyonából vagy az al-