Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 281 a vételár ellenértékét képező árut 2. r. alperesnek el nem adta és Kereskedelmi az áru a 2. alattiból követ keztethetöleg, tekintve, hogy az azok törvény. feletti későbbi rendelkezést önmagának tartotta fenn, tovább is fel- 35*-> 352- §§ peres tulajdonát képezőnek lett implicite megállapítva. Az áru át Az átvevő nem adása és a szerződés teljesitése czimén az átvételre irányuló késedelme, marasztalási kérelem nélkül tehát felperes vételárt nem követelhet. De kártérítést sem igényelhet, mert ezen jog csak, a szerződés eggidejüleges teljesítésének szorgalmazása mellett illetné meg, vagy az árunak a 347. §. határozmányai szerint történt eladása esetén, a mi pedig nem történt meg. Eltekintve azonban felperes ezen mulasztásától, a kir. törvényszék a 2. a. levél tartalma által megállapítottnak veszi, hogy felperes a szerződéstől ezen levél kiadása által elállott. Felperes ugyanis kijelenti ezen levélben, hogy megállapodásuk szerint az áru az ő költségére és veszélyére alperes telepén nyer elhelyezést addig, mig további eladásáról ő fog gondoskodni és későbbi intézkedésének megfelelőleg a pala elszállítása iránt alperes kötelezettségét is biztosítja magának. A levél ezen tartalma már a kijelentések közönséges értelme szerint is nem jelenthet egyebet, mint hogy felperes az árut többé nem is kivánja alperes által átvétetni, mert eladásuk jogát magának tartotta fel. Ha tehát az árunak még ezután való eladásáról kívánt gondoskodni, ennek nem, lehet más joghatályt tulajdonítani, mint hogy a, szerződéstől elállottnak tekintendő, még ha ez iránt határozóit kijelentés a levélben nem is foglaltatik, mert az eladás iránti jog fentartásával lehetetlenné vált részéről a 352. §. szerinti szerződés teljesítésének az átvételre irányulható szorgalmazása. Más értelmet és czélzatot a 2. a. levélnek nem is lehet, adni, mint azt, hogy felperes a szerződéstől elállott és miután felperes ezen felfogással szemben a 2. a. levélnek csupán azon értelmet kivánja tulajdonítani, hogy az az ügylet ideiglenes rendezését és a további költségek megkimélését czélozta. a levél tartalmának ezen vitatott értelmezése a K. T. 266. §. alapján alperes álláspontja szerint döntendő el és azzal a joghatálylyal bírónak* ismerendő fel, hogy az; ügylettől elállott. Felperes tehát az ügylettől való elállás indokából is nem követelheti az át nem adott és további eladásra magának biztosított áruk vételárát és az általa érvényesített kárösszeget. Azon felperesi ellenvetés pedig, hogy ha a 2. alattinak a szerződéstől való elállás joghatályosságának értelme tulajdoníttatnék is, az reá kötelező erővel nem bír, mert az elállásra a levelet aláirt gyár igazgatóját nem bízta meg, a K. T. 43. §-ára figyelemmel elf-sik, mert a gyárigazgató, mint felperes kereskedelmi megbízottja, ha jogosítva volt az eladást felperest jogositólag és kötélezőleg megkötni, ugy az ezen ügyletből kérőbb szükségessé vált jogcselekményekre is már törvénynél fogva jogosítottnak tekintendő. (96. ápr. 25. 7179.) — Budapesti tábla: Hhagyja mind a két alperesre nézve a 2 a. okiratra illetve felperesnek az ügylettől történt elállására és a K. T. 43. ^-ára alapitott indokainál fogva és azért, mert 1. r. alperes, habár a kereseti áruk megrendelésének tényéből az áruk vételara tekintetében folyó felelős-