Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
/ KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 243 vehette fel, minthogy az idézett törvényhely szerint felperesnek Kereskedelmi (i szolgálati viszony megszüntetésének napjával azonnal joga nyilt törvény. ahhoz, miután alperes felmondása következtében az alperes czég 55—60. §§. üzletében elfoglalt üzletvezetői állását alperes kívánságához ké- Segédszemélypest 1894. július 10-én végleg elhagyta, hogy a részére szer- zet. zödésileg biztositott 6 havi felmondási időre járó illetményét akkor egyszerre, egy összegben követelhesse. (97. jun. 10. 1157.) 15245. Győri törvszék: Felperes kereseti igénye kártérítési természetű lévén, eme kártérités alapjait képezi azon ténye, hogy az általa 1895. évi május végén felfogadott felperest elbocsátotta a nélkül, hogy őt kielégítette volna; a kártérités alapja meglévén állapítva, kérdés, hogy mily összeg képezi a kár mennyiségét0 A mint fentebb megállapítva lett, felperes üzletvezetőül lett felvéve és pedig 1895. május végén; felperesnek alperes érdekébeni tevékenysége tehát 1895. június havában vette kezdetét, a mit igazol alperes által felpereshez intézett levelének második része is, s minthogy alperes felperes beismerése szerint is, felperesnek 1895. augusztus 1-én felmondott, felmondás nélküli elbocsátás esete pedig fenn nem forog, mert ezt alperes levelezése kizártnak igazolja, de alperes az üzlettel való felhagyást tudató levelében, sem későbben a felmondás nélküli elbocsátásra szolgálhatott okot egyáltalán nem emiitett, a viszonválaszában erre nézve felhozottakkal, eltekintve attól, hogy a felmondás nélküli elbocsátásra nem alkalmasak, mint a felmondás idejében nem é'rvényesitettekkel, sikeresen most már vem védékezhetik; tehát a kártérités mennyiségének megállapítása alapjául szolgál egyrészt azon időtartam, a meddig felperes az alperes szolgálatában állottnak tekintendő, a mely időtartam, tekintve, hogy az ipartörvény 97. §-a alapján felperest, mint üzletvezetőt 3 havi felmondási idő illeti meg, 1895. június 1-től novemberig terjedőleg volt megállapítandó, s abból folyólag tekintettel arra, hogy felperes nem állandó fizetés, hanem jutalék mellett volt alkalmazva, a kártérités mérvének megállapításánál, másrészt az egész évi bevásárlás mennyisége után járandott jutaléknak a fent jelzett időtartamra eső része vehető számításba, s minthogy a meghallgatott szakértők az évi bevásárlás mennyisége tekintetében eltérő véleményben vannak, a két vélemény közti különbözet középaránya, vagyis 375 waggon évi bevásárlás volt elfogadandó, s ehhez képest felperesnek 5 hóra járó illetménye 781 frt 26 kr.-ban megállapítandó, s tekintve, hogy felperes beismeri, hogy 43 frt 10 krt alperes eladott leltári ingóságainak értékéből megtartott, ezen összeg az előbb jelzett összegből feltétlenül levonandó, ellenben mivel felperes alperesnek azon állítását, hogy ettől 185 frtot kapott, illetve megtartott tagadásba vette s alperes egyéb bizonyíték hiányában felperesnek főesküt kínált s ő azt elfogadta, a megfelelően szövegezett főeskü le nem tétele esetén a 43 frt 10 krt, 185 frtra kiegészítő rész, vagyis 141 frt 90 kr. felperes ellen szintén beszámítandó lesz. Felperes egyéb igényével elutasítandó volt, mert habár az ö alkalmaztatása egy üzleti évre történt is, de minthogy 16*
