Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

244 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedelmi alperes neki az üzlet tényleges megkezdése előtt felmondott s feliörvény, peres saját beismerése szerint másutt nyert alkalmazást és tévé55-60. §§. Icenységét mások dí jazásért vették igénybe, tehát a felmondási idő Segédszemély-lejárta utáni időre őt alperessel szemben kártérítés csak annyiban zet. illetné meg, a mennyiben kimutatta volna, hogy emez egyéb foglalkozásáért nyert díjazás összege kevesebbet tesz ki, mint a mennyi alperestől neki járt volna, ezt azonban kimutatni meg- nem kísérelte, s egyébként sem állította, hogy alperes felmondását visszautasította. A kamatok megítélhetők azért nem voltak, mert felperes kárigénj'e birói megállapítás tárgyát képezvén, annak mennyisége számszerűleg a ítéletben állapíttatván meg, ily természetű követelés után kamat a per folyama alatt nem, hanem a teljesítési idő lejártától jár (97. jul. 19. 3159.) — Curia: Helybenhagyja azzal a változtatással, hogy a kamatot a kereset beadása napjától megítélni kellett, mert kártérítés czimén megítélt összeg tekintetében a fizetésre kötelezett alp. késedelme a kereset beadása napjától vesszi kezdetét. (98. jan. 19. 1139/97.) 15246. Curia: Az ipartörvény 97. §-ának az a rendelkezése, hogy a szolgálatadó a részéről törvényes ok nélkül elbocsátott segédnek a felmondási időre az esedékes készpénzbeli fizetést, esetleg annak kétszeresét megfizetni köteles, kifejezetten a felmondási időre terjedő igényt szabályozza; következéskép ilyen esetben a szolgálatadó sikerrel nem védekezhetik azzal, hogy az elbocsátott máshol hasonló alkalmazást kapott. Ámde jelenleg a felperes nem a felmondási, hanem a kikötött és még le nem járt egész szolgálati időre kívánja igényét érvényesíteni; épen ezért, jelen esetben az ipartörvény 97. §-ának rendelkezése nem alkalmazható, ellenben felperesnek igénye csak valóságos kárra terjedhetvén, nem közömbös az a körülmény, hogy felperes máshol hasonló javadalmazása állást kapott: azonban ennnek a körülménynek bizonyítása az alperest terhelte, de az alperes nem felebbezett a miatt, hogy az ez iránt hivatkozott tanuk ki nem hallgattattak, illetve, hogy az eskü letételének elmulasztása esetére felperes javára a kikötött egész járandóság megítéltetett. Nincs törvényszerű akadálya annak, hogy az elbocsátott segéd a bíróság előtt összegileg nagyobb igényt érvényesítsen, mint a mennyit az iparhatóság előtt érvényesíteni kívánt. (97. nov. 18. 1213.) 15247. Curia: Továbbá panasza az alperesnek az, hogy még az esetben is, ha a felperesnek a szolgálatból történt elbocsátása jogos ok nélkül történt, az alperes nem kötelezhető az A) a. szerződésben meghatározott egy évi felmondási időre kijáró egész illetménynek azonnali megfizetésére, hanem a marasztalás csakis a minden hónapban esedékes részletekre mondható ki. Ez a panasz nem alapos, mert az ipartörvény 97. §-ának rendelkezéséből, a mely szerint egyfelől a főnöknek segédje irányában, ha ezt törvényes ok nélkül bocsátotta el, a felmondási időre járó illetményéire nézve feltétlen fizetési kötelezettsége van meg állapítva, másfelől pedig ki van mondva, hogy a segédnek ez az illet-