Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

\ 240 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedelmi nek kinyerése nélkül csak árjegyzékszerű árak mellett volt jotörvény. gositva eladási ügyleteket kötni; mert azon bizonyított tény mel43. §. ! lett, hogy Sz. P. hatásköre ügyletek kötésére hiterjed, jogi állásáKereskedelni nak megítélésénél az ügynöki elnevezés s a szolgálati javadalmameghatalma- zásnalc mikénti szabályozása közömbös; és mert az, a kit a főnök zott. eladási ügyletek megkötésére felhatalmaz, a kereskedelmi törvény 43. §. értelmében harmadik személyekkel szemben egyúttal felhatalmazottnak tekintetik mindarra, a mi ily üggletek kötésével renszerint jár, tehát a vételárnak s az ügyletek többi feltételeinek megállapítására is; a főnök által meghatalmazottjának adott oly utasitások pedig, melyek a meghatalmazottnak a K. T. 43. §-ából folyó ezen törvényes jogkörét korlátozzák, a korlátozással tudomással nem biró harmadik személyek irányában joghatálylyal nem birnak. (97. jan. 27. 402.) 15239. Curia: A másodbiróság Ítéletének vonatkozó indokolása alapján helyesen állapitotta meg azt, hogy alperes a kereseti vételügylettekintetében felperessel szemben vállalta vételár megfizetése iránt kötelezettséget és helyesen állapitotta meg azt is, hogy a bornak megalkudott egységára hektoliterenkint 18 frt 50 krt teszen ki és hogy alperes a vételárért felperesnek felelősséggel tartozik. Nem lehetett azonban az alperes által L. L. kezéhez fizetett 1500 frtból a felperessel el nem számolt 850 frtnyi részösszegnek a felperesi követelésbe való beszámitását mellőzni azért, mert ugy a felperesnek saját eladásából, valamint a C) a. okirat keletkezésére vonatkozó alperesi kétségbe nem vont előadásából kétségtelen jaz, hogy L. L. mint felperesnek ügynöke kötötte meg alperessel a kérdéses borvételi ügyletet; kétségtelen továbbá az is, hogy alperes az összes, tetemes összegre rugó fizetéseket a nevezett ügynök kezéhez teljesítette, mely fizetéseknek joghatályát felperes mindig elismerte és azokat az A) a. könyvkivonatból kitetszöleg alperes javára is irta, és mert ily körülmények közt a nevezett ügynök felperes olg kereskedelmi meghatalmazottjának tekintendő, a kinek kezéhez az alperes vevő a felperesre kiterjedő joghatálylyal mindaddig teljesíthetett fizetéseket, mig felperes az alperesnek ellenkező utasitást nem adott és mert ebből folyóan az alperes által L. L. kezéhez 1895. évi szeptember 28-án teljesitett 1500 frtnj'i fizetés nemcsak a felperes által elismert 650 frtnyi részben, hanem teljes összegében lévén az alperes javára beszámítandó, felperest a be nem számított 850 frt részösszeg iránt támasztott keresetével feltétlenül elutasítani kellett. (97. okt. 165. 711.) 15240. Pécsi tsz. : Alperes kifogásait arra alapítja, hogy felperes által peresített 179 forint váltóra: 1. 1896. augusztus 28-án felperes alkalmazottja W. Gyula kezéhez 30 forintot; 2. Ugyanennek 1896. szeptember 6-án 36 forintot; 3. felperesnek postán küldött 75 forintot; 4. üres hordókat küldött 38 forint értékben ; összesen tehát 179 forintot, a váltó egész összegét megfizetvén, \ felperesnek a peresített váltó alapján már mivel sem tartozik. Felperes 3. tétel a.-it teljesen, a 4. tétel a.-iból pedig 35 frt 44 krt beismert. Az 1. és 2. tétel a.-iakra nézve azonban tagadia