Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 241 W. Gyulának pénzfelvételre jogosultságát, azt állítván, hogy ne- Kereskedelmi vezettet, már több év előtt szolgálatából elbocsátotta . . . Ezek- törvény, kel szemben ugyan az alperes sem bizonyította azt. hogy fel- 43. §. peres nevezett W. Gyulát kereskedelmi utazó minőségben, a Kereskedelmi telep helyén kivül ügylelek kötésével megbízta, tehát hogy ne- meghatalmavezett a törvény erejénél fogva fizetések felvételére jogosult lett zott. volna, sőt hallgatag beismerte azt, hogy a jelen váltó-ügylet alapját képező vételi ügyletet közvetlenül felperessel kötötte, és azt sem bizonyította, hogy nevezett W. Gyula fizetések felvételére felperestől előzetesen külön meghatalmazást nyert volna; mégis a felperes által nem kifogásolt 5'i. alattiból kitűnik, hogg alperes ugyancsak 1896. évben a vitás fizetések előtt is teljesitett W. Gyula kezéhez fizetést, a mit felperes az ő'I. alattival nyugtatott anélkül, hogy alperest a további fizetéseknek W. Gyula kezéhez leendő teljesítésétől eltiltotta volna, a mi pedig kötelessége lett volna az esetben, ha a nevezett W. Gyula alkalmazottja kezéhez történő fizetéseket joghatályuknak elismerni nem kívánta. Az 5y. a. tehát W. Gyulánál történt fizetés jóváhagyását foglalván magában alperes a most nevezettnek kezéhez jogosan fizetett mindaddig, a mig felperes őt arról, hogy W. Gyula alkalmazottja megszűnt lenni, nem értesítette. De hogy W. Gyula felperes hallgatólagos belegyezésével felperes részére joghatálylyal vehetett fel fizetéseket, bizonyítja a 77- a. is; mert az esetben, ha nevezett pénzek felvételére jogosult nem volt, a 7y. a.-ban foglalt értesítés szükségtelen lett volna. Ily tényállás mellett pedig nem volt figyelembe vehető felperesnek azon kifogása sem, hogy a vitás fizetések nem a peresített váltóra vonatkoznak; mert akkor, midőn egyidejűleg beismeri azt, hogy alperes W. Gyula kezéhez az ő jóváhagyásával már korábban is teljesitett részletfizetést azon bor vételárára, melynek hátralékáról a peres váltó kiállíttatott, azt hogy peres fizetések alperesnek valamely más tartozására történtek, felperes tartozott volna bizonyítani, ezt azonban felperes nemcsak hogy nem bizonyította, de nem is állította. A 4. tétel a.-ira vonatkozólag alperes a felperes által nem kifogásolt 8'/- a.-val igazolta, hogy a peresített váltóra 38 frt és nem 35 frt 94 kr. értékű hordókat küldött s hogy felperes ezen 38 forintot már váltókövetelésébe beszámította és alperest erről értesítette is. (97. ápr. 27. 5104.) — Curia: Hhagyja. (97. decz. 22. 1056. P. XXXV.) 15241. Curia : Az a kereskedői alkalmazott, a kit főnöke a telep helyén kivül ügyletek kötésével megbíz, a keresk. törvény 41. és 45. §-ai értelmében oly kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, a ki szintúgy, mint a keresk. törvény 45§-ában emiitett kereskedői utazó, főnökének üzlete körébe eső adásvevési ügyletek összes feltételeinek végleges megállapítására s így annak is, hog}r a kialkudott vételár mikor és ily módon fizettessék, meghatározására s ekként áruknak hitelbe eladására feljogosítottnak tartandó. (97. jun. 16. 222. v. Ü. L. 97. 38.) 15242. Kolozsvári tábla: A kereskedelmi meghatalmazott külön meghatalmazás nélkül főnökét kötelezőleg csak a keresk. Márkus: Felsőbíróságaink elvi határ. IX. 1G