Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

DOLOGI JOGOK. 17 táskörébe tartozik s azt a végrehajtás elrendelésére illetékes Hitbizomány. biróság felül nem vizsgálhatja; magának a kölcsönügyletnek Vhtdshitbitth érvényességét, a melyről a közjegyzői okirat kiállíttatott, ez a mány ellen. körülmény egyáltalában nem érinti, annyival is inkább, mert a hitbizományi biróság azt az eredeti közjegyzői okiratokra vezetett záradéka szerint jóváhagyta . . . Alaptalan a kifogásoknak az a része is, hogy a végrehajtás a hitbizomány állagára él nem rendelhető, mert a végrehajtás mind arra elrendelhető, a mi a törvényes kellékeknek megfelelő közjegyzői okirattal a követelés biztosítására lekötve van, annyival is inkább, mert a szóban forgó ingatlanra a zálogjog a rózsahegyi kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóságnak 798/92. számú végzésével már amngy is bekebeleztetek. De figyelmen kivül voltak hagyandók kifogásokkal élőknek a 113. §. e) pontja alapján emelt ama kifogásai is, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okirat nem felel meg a 111. §. minden kellékének, minthogy tekintettel arra, miszerint abban a hitbizományhoz tartozó ingatlanok köttettek le, a közjegyzői okiratot nemcsak a hitbizomány birtokosának, hanem magának a hitbizományi gondnoknak, mint a hitbizomány és azok várományosai érdekei képviselőjének is alá kellett volna irni s ekként az okiratban a kötelezett fél szabatosan megjelölve nincs; mert a kérdéses kölcsönügyletnél a kötelezett fél maga a hitbizomány, mint jogi személy szerepel, a kötelezettség érvényes létrejöttének feltételét pedig az képezi, hogy az a hitbizományi biróság által jóváhagyassék, a mi meg is történt; az a körülmény, hogy azt a hitbizomány birtokosán és annak bíróilag kirendelt zárgondnokán kivül a kérdéses közjegyzői okiratot még a hitbizományi gondnok is aláirta, annak érvényes létrejöttéhez nem szükséges. (97. jan. 5. 2340.) — Budapesti tábla : A hitbizomány intézményének fogalmához és rendeltetéséhez képest a hitbizomány állagának mindenviszonyok közt és feltétienül érintetlenül kell maradnia. Ebből okszerüleg következik, hogy a hitbizománynak hatősáy jóváhagyása mellett keletkezett terhére nézve kielégítés a hitbizomány vagyonállagából nem, hanem csakis annak jövedelméből követelhető s a hitbizományi ügyekben követendő eljárást szabályozó, 1869. évi április hó 7-én kelt igazságügyministeri rendeletnek 15. és 16. §§-aiban foglalt vonatkozó rendelkezések nem értelmezhetők akként, hogy az adósság, a melylyel a hitbizomány a hitbizományi hatóság jóváhagyása mellett megterheltetett, a hitbizomány állagából is nyerhessen kielégítést, hanem csak akként, hogy az ily adósságnak a hitbizományi vagyon jövedelmeiből kielégítését, nemcsak a hitbizománynak a kölcsönfelvétele időpontjában élvezője, hanem a hitbizományi utódok is tűrni tartoznak. Minthogy ezek szerint a közjegyzői okiratba foglalt jogügyletnek az a része, a mely által maguk a hitbizomány állagát képező ingatlanok lettek a követelés kielégítési alapjául zálogul lekötve, érvénytelen; a kifogásoknak az 1874. évi XXXV. t.-cz. 113. §-ának b) pontja alapján helyt adni . . . kellett. (97. márcz. o Márkus : Felsőbíróságaink elvi határ. IX.