Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

152 CSALÁDI JOG. Házassági zett levelek tartalmának az alperes leveleinek tartalmával való törvény, egybevetésével kétségkívül megállapítható, miszerint alperesne^ 80. §. a) p. leveleiben foglalt beismerés, más nem is állitatván, a felperes által a jelen per rendén részletezetten előadott vádakra vonat­kozik ; hogy pedig az eme vádak alapjául szolgált cselekmények tényleg súlyos természetűek, alperes beismerése mellett igazolja az alperes anyja által felpereshez intézett levél tartalma, mely szerint felperes elhatározására vonatkozóan az alperes anyja „felperesnek tökéletesen igazat adva" azt mondja : „hogy fel­peres a tapasztaltak után másként nem is érezhetett" ; — „hogy fia, atyja korán elhalálozván, nem volt, ki fiából a rossz hajlamokat kiölje és ennek tulajdonitható nyers természete és meggondolatlansága, melyek minden bajnak az okai"; továbbá ugyanazon cselekmények minőségére és súlyos voltára vall alperesnek a nagyszombati érseki szentszék előtt tett vallo­mása rendén a felperes vádjaival szemben tett ama nyilatkozata is, „hogy kész nejét magához visszavenni és müveit emberhez illő bánásmódban részesiteni." Ezek szerint helyesen minősítette az elsőbiróság alperesnek cselekményeit a felhozott bizonyítékok alapján a házassági törvény 80. §. a) pontja alá esőknek, mert müveit lelkületű és erkölcsileg hibátlan nő iránt tartozó tisztelet és becsülésnek egyáltalában és főleg nyilvános módon való meg­sértése, mely alperest méltán terheli, a házastársi kötelességeknek szándékos magaviselet általi súlyos megsértését képezi. (97. jun 2r>. 2830. Dt." 3. IX. 134.) 15078. Curia: A kínálgatott tanuk egybehangzóan vallot­ták, hogy felperesnőt idegen férfival oly helyzetben látták, mely a nő részérői házastársi kötelessége szándékos és oly súlyos megsértését képezi, hogy felperesre nézve az életközösség e miatt elviselhetetlenné vált, a házasság tehát az 1894. évi XXXI t.-cz. 80. §. a) pontja alapján az alperes vétkessségéből helyesen lett felbontva, és pedig annyival inkább, mert alperes maga beis­merte, hogy harmadik személlyel ismeretsége volt. Ellenben, minthogy a per adatai arra nézve kellő bizonyítékot nem szol­gáltattak, hogy alperes állandóan erkölcstelen életet folytatott, s igy az idézett törvényczikk 80. §-ának c) pontja nem alkalmaz­ható : a másodbiróságnak eme c) pontra alapított rendelkezését mellőzni s illetve e tekintetben az elsőbiróság Ítéletét kellett hely­benhagyni. (97. máj. 5. 1497.) 15079. Curia: A. mennjaben a házasság az alperes hibájából és vétkességének kimondásával bontatott fel, helybenhagyandó volt a másodbiróság Ítélete, mert amellett, hogy a felek előadásának és a szentszék előtt lefolyt perben kihallgatott tanuk vallomá­sának eg}rbevetésével igazoltnak kell tekinteni azt, hogy az alperes, a házastársi kötelesség — debitum conjugale — teljesitését meg­tagadta, bizonyítva van az is, hogy az alperes férje házát a házasságkötést követő hatodik hétben, szándékosan és nem igazolt, ekként jogos ok nélkül elhagyta és bár férje, valamint a rokonok által a visszatérésre felhiva lett, oda többé vissza nem tért és

Next

/
Oldalképek
Tartalom