Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KÖTELMI JOG. 133 egyének kétségtelenül olyanok, kinek eltartásáról a megölt Kártérítés, gondoskodni tartozott: tekintve, hogy a bünper adatai s maga az Kártérítés eljárást megszüntető határozat egyáltalában nem tüntet fel oly bűnesetekkörülményt, melynél fogva a kárt okozó cselekmény bekövetkezte meny folytán. kizárólag a megült terhére volna visszahárítható : mindezeknél fogva az I. r. alperes F. Józseffel szemben a kártérítésre való kötelezettséget megállapítani kellett. De ez'a kötelezettség megállapítandó volt a II. rendű alperessel szemben is, mert a per során beigazolást nyert, hogy elsőrendű alperes D. Jánosnak 1891. április 20-án történt megöletése után rövid időre, vagyis május 4-én, a dárdai 72. számú telekjegyzőkönyvbei} foglalt tulajdonát és egyedüli vagyonát képező ingatlanát ajándékozási szerződéssel nejére, másodrendű alperesre átruházta; tekintve tehát, hogy felperesnek kártérítésre vonatkozó igénye az ajándékozás idejében már fennállott; tekintve, hogy a megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozás idejében már fennállott tartozásáéit az ajándék értéke erejéig felelős, másodrendű alperessel szemben is a kártérítési kötelezettséget megállapítani és ehhez képest a kir. törvényszéket a fentebb megjelölt határozat hozatalára utasítani kellett. (97. okt. 19. 2481.) — Curia: Hhagyja (98. máj. 17. 373.) 15040. Curia: Vasúti pályán, az átjárás csak az erre ki- Vaspályák jelölt helyen, jelesen csak ott van megengedve, hol az átjárás kártérítési biztonsága czéljából sorompó van alkalmazva és akkor, a mikor telezettsége. a pályaőr a sorompót az átjárásra nyitva tartja. A lefolyt bünper, ugy a jelen per adatai szerint P. Péter, h 1892, évi szép- • tember hó 5-én az alperes vasúttársaságnak Kolozsvár felöl JcözleJcedo rónai által este 9 órakor elgázoltatott és életét vesztette, nem ilyen helyen, hanem nyilt pályatesten, tilos helyen kelt át s ugy már ezzel bizonyítottnak veendő, hogy a szerencsétlenség a nevezett egyén saját vigyázatlanságának tulajdonítható. Ezenfelül pedig az, hogy P. Péter részeg állapotban került a vaspályatestre, nemcsak a tanuk vallomásaival, hanem azzal is veendő bizonyítottnak, hogy fel sem tehető, hogy P. Péter józan állapotban sem közeledő vonat dübörgését, sem a mozdony világítását észre nem vette és a veszélyt el nem kerülhette volna. Minthogy ezek szerint ugy figyelemmel arra is, hogy a mozdonyvezető sötét este a síneken fekvő embert nem láthatta, az alperes közegei ellen az üzemszabályok közbiztonság tekintetében előirt bármely rendelkezéseinek megszegése vagy a felügyeletnek elhanyagolása bizonyítást nem nyert, ellenkezően bizonyítva lett, hogy P. Péter szerencsétlensége saját vigyázatlanságának tulajdonítandó ; mindezeknél fogva a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával a per főtárgyára nézve az elsőbiróság elutasító ítélete hagyatott helyben stb. (97. máj. 26. 472. J. 97. 34.) •15041. Curia: Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztattatok, alperes kártérítési kötelezettsége megállapítása stb. Az a személyvonat, melyen a felperes elhalt férje utazott . . .