Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
134 KÖTELMI JOG. Kártérítés, délután 5 óra 36 perczkor érkezett és az állomás épületétől A vaspályák a harmadik sínpáron állott meg"; pár perczczel később pekúrtéritési dig, mielőtt a személyvonat utasai ki- és beszállottak, az elJcötelezettsége. lenkező irányból az állomás épületétől a második sinpáron, tehát azon a sínpáron, a melyen keresztül a személyvonat utasainak a kijárás felé menni kellett, egy tehervonat érkezett az állomásra s haladt el a személyvonat és az állomás épülete közt. Továbbá ... a tanuk vallomása bizonyítja, hogy akkor ködös, sötét idő volt, a mi az utasoknak a közeledő tehervonat észrevevesét megnehezítette. Az 1874. évi XVIII. t.-cz. 1. §-a értelmében, ha valaki a vaspálya üzeménél életét veszti, az ezáltal okozott károkért a vaspálya vállalat csupán abban az esetben nem felelős, ha a vállalat bebizonyítja, hogy a halál elhárithatlan esemény, vagy harmadik személynek elhárithatlan cselekménye, vagy a megholtnak saját hibája okozta. A jelen esetben tehát . . . alpe)esnelc nem azt kellett bizonyítani, hogy alkalmazottjai mulasztást el vem követtek, hanem azt kellett bizonyítani, hogy felperes férjének halálát annak saját hibája okozta. Az alperes által felhívott tanuk bizonyították ugyan, hogy a személyvonat megállásakor a kalauzok hangosan figyelmeztették az utasokat^ hogy kiszállani nem szabad; ez a figyelmeztetés azonban nem szolgál elegendő bizonyítékul arra, hogy felperes férjének halálát annak saját hibája okozta ; mert az természetes dolog, ha a személyvonat utasa a vonat megállása után arról leszáll és a kijárat felé törekszik menni, s hibát csak akkor követné el. ha az eltiltó figyelmeztetés tudomására jutna és mégis leszállana a vonatról és a kijárás felé menne. Az azonban nincs bebizonyítva, hogy a felperes férjének tudomására jutott az a figyelmeztetés, hogy a vonatról leszállani nem szabad . . . hogy tehát felperes férjének halálát annak hibája okozta. (98. máj. 17. 1741.) III. CSALÁDI JOG. I. Házassági törvény. (1894: XXXI. t.-cz.) Buday László: Házassági perek az uj házasság-jog- első esztendejében. I. K. 97. 29+. Csipkés Árpád: Adalék a házassági joghoz. I. 97. 106. Geöce Bertalan: A kir. Curia és a kassai kir. tábla nézeteltérése a válóperekben, I. 98. 4. Goldner Károly : A házasságtörés bontó okáról. I. 97. 133. Jékey 1. Dániel: A korábbi jogszabályok uralma alatt kötött házasságok érvénytelenítéséhez. (H. T. 138. §.) I. 98. 25. Haller Gábor: A H. T. 77. §-ához I. k. 98. 16, 21. Horváth Jenő: Elmebaj, mint házasságbontó ok. I. 97. 369. Keserű Lajos : Házassági perekben az anyakönyvvezető értesitése. I. K. 97. 93. Knorr Alajos : Külföldi biróság Ítéletének hatályosítása házassági perben. I. k. 98. 1\ Kolosváry Bálint: Reformok és reformtörekvések a külföldi házassági vagyonjogok terén. 97. Kolosváry Bálint: Ismeretes volt-e eredetileg a hozomány a magyar jogban. I. k. 97. 242. Kranovitz Lajos: Az uj házassági törvény 80. §-ának a) pontja'
