Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

116 KÖTELMI JOG. Kártérités. köztapasztalat szerint az erdőben kártételek szoktak elkövettetni; Csoport okoz- tekintettel arra, hogy M.András tanú, volt urasági tisztarttó, hatáta kár. rozottan vallja, hogy az előtte egyenként felsorolt alpereseket, az általa egyenként megjelölt alperesek kivételével, mind az erdőben kártételen érte, neveiket mindig feljegyezte; tekintettel arra, hogy M. András, mint volt urasági tiszttartó vallomása ebbeli minőségében az erdő felügyeletével megbizott hites kerülő vallomásával egyenlő értékűnek fogadható el ; tekintettel továbbá arra, hogy az elmarasztalt alperesek nem is vették tagadásba, hogy ők marhákkal birtak a kártételek idejében, tehát a legelőn és abból folyólag az erdőben is okvetlenül megfordultak : kellett a kártételt a nevezett tanú által megnevezett elmarasztalt . . . alperesek irányában teljesen bebizonyitottnak tekinteni és őket a szándékos kártételből folyó egyetemleges kötelezettségnél fogva a kár egyetemleges megfizetésére kötelezni. A kártétel mérvérenézve csakis a birói szemle vétethetett irányadóul Az 1-, 2-, 13-, 17-, 22-, 23-, 30-, 31-, 32-, 33-, 34-, 36-, 37és 42. rendű alpereseket M. András vallomása szerint, a kártételen nem érte, ezekre nézve teljes bizonyiték sem merült fel, miért is a keresetet ezen alperesek irányában el kellett utasítani . . . (96. febr. 18.) — Curia: Az elsőbiróság Ítéletét hhagyja abbeli indokának elhagyásával, mely szerint M. András uradalmi volt tiszttartónak vallomása a hites erdőkerülő vallomásával egyenlő tekintet alá esik, az elsőbiróság által felhozott többi indoknál fogva annak figyelembe vételével helybenhagyandó, hogy az a részbizonyiték, melyet M. András tanúnak közvetlen tapasztaláson alapuló vallomása nyújt, az elsőbiróság által felhozott körülményekkel, melyekhez képest nem is valószínű, hogy a kárt más községbeli lakósok követték el, kiegészíttetik s mert a fenforgó esetben, midőn a kártétel elkövetésében többen csoportosan részesek, az a körülmény, hogy nem áüapiiható meg. hogy a tetten ért alperesek közül külön-külön ki mennyi fát vágott ki, fetyeres keresetének elutasítására alapul nem szolgálhat. (97. jun. 25. 4393/90. P. XXXIV. 22.) A szolgálat- 15025. Curia: Alperes sérelmesnek tartja a felebbezési biadó felelőssé- róság Ítéletét és pedig első sorban abból az okból, hogy alperes ge alkalma- az elmaradt haszon megtérítésére is köteleztetett, holott a femizottjáért.Gon- á^0 jogszabályok szerint csak a szándékosan kárttevő kötelezdatlanság. net° az elmaradt haszonnak megtérítésére ; ámde alperessel szemben szándékosság, a felebbezési bíróság részéről, nem lett megállapítva és egyébként a felek egyike sem lévén kereskedő, a fenforgó esetre a kereskedelmi törvénynek felhívott 272. §-anem alkalmazható. Alperesnek ez a panasza alaptalan, mert a fennálló birói gyakorlatban nyilvánuló jogszabályok szerint az elmaradt haszon megtérítésére nemcsak az a fél kötelezhető, kinek ellenében a szerződés szándékos megszegése van megállapitva, hanem egyszersmind az is, ki gondatlanságból szegi meg a szerződést, és mert a felebbezési bíróság ítéletének tényállásában meg lévén állapítva az, hogy alperes felperes részére az 1896. május l-re átadandó volt