Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KÖTELMI JOG. 115 sérülését a nagyobb suly emelése okozta s állott be munka- Kártérítés, képtelensége, a tartáshoz való igényt meg nem"* állapítja; A. munkaadó mert továbbá W. Ferencz és P. Márton, kik együtt emelték a felelőssége a gerendákat felperessel, tanúsítják, hogy a súlyosabb tárgy eme- munkást ért léséhez segitséget kaptak s ez azt bizonyítja, hogy alperes tár- balesetért. sulat munkásait óvta s annak megsérülését olyan körülmény okozta, melyet elhárítani alperesnek módjában nem állott, de az elhárítás kötelességét sem képezte s mindkét tanú egyetért abban, hogy ép testű s ép szervezetű ember, azt a súlyt, melyet emel­niük kellett, megerőltetés nélkül vihette odább. Ha tehát felperes a segítség daczára lágyéksérvet kapott, az gyengébb szervezete miatt következhetett be; miért alperest felelősség nem terheli, annál inkább, mert ha a tárgyat szervezete gyengébb voltánál fogva vagy bármi okból nehezebbnek tartotta, mint a mit emelni képes, a munkát abbanhagyva, ujabb segitséget kérhetett volna, azt pedig, hogy a segitségadas megtagadtatott volna, nem bizo­nyította. (96. jul. 7. 15,847.) Budapesti tábla: Hhagyja. Indo­kok : Tekintve, hogy félperes a perben nem bizonyította, hogy rendszeres munkakörét meghaladó és egészségét és testi épségét feltétlenül veszélyeztető munkát végzett alperesnél, sőt ezt a per­ben kihallgatott tanuk vallomása megczáfolja, már pedig ily körül­mények közt, ha felperes a rendszeres munkaközben lágyéksérvet is kapott;, ezért alperes életjáradék fizetésére nem kötelezhető', a kir. törvényszék ítélete ezen és az abban felhozott indokok alap­ján helybenhagyandó volt. (96. decz. 29. 6303.) — Curia: Hhagyja (97. okt. 15. 1349.) 15023. Curia: A munkaadót nem lehet felelőssé tenni a munkást ért balesetért, ha a baleset a munkás saját vigyázat­lanságánák volt következménye s nem állapíttattak meg a munka­adó ellenében oly tények, melyek szerint akár az 1893 : XXVIII. t.-cz. 1. §-ának rendelkezését megsértette, akár mint munkaadó az általa alkalmazott munkással szemben a baleset következmé­nyeinek kötelességszerű elhárítását vagy enyhítését megakadá­lyozta volna (97. jul. 7 I. G. 178.) 15024. Sátoralja-ujhelyi tsz.: A helyszínén foganatosított Csoport okoz­birói szemle megállapította, hogy felperes erdejében az egyes ta kár. dűlőkben és pedig felismerhetőleg az 1887., 1888. és 1889. évek folyamán kártételek történtek, a mely kártételek okozói csakis h.-rokitói lakosok lehettek, tekintettel arra, hogy a h.-rokitói lakosok úrbéri legelői a kártételek helyeivel közvetlen szomszéd­ságban vannnk ; hogy a többi szomszédos községek a felperes erdejétől oly -távol feküsznek, miként kizártnak tekinthető az, hogy más falubeli lakos okozott volna kárt az erdőben és hogy erről a h.-rokitóiak akkor, a mikor a kártétel miatt felelősségre vonatnak, ne bírnának tudomást; tekintettel továbbá arra, hogy a megelőzőleg lefolyt mesgye-igazitási perben kihallgatott S. M., H. I. S., P V. V. azt vallják, hogy a h.-rokitói lakosok azokat a területeket, melyeken a kártételek történtek, a magukénak te­kintették, ott a marhákat legeltették, mely legeltetés közben a 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom