Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

114 KÖTELMI JOG. Kártérit' 15020. Curia: Alperes sérelmesnek tartja a felebbezési biró­Elmaradtha S^ itéletét s pedig első sorban abból az okból, hogy alperes az elmaradt haszon meartéritésére is köteleztetett, holott a fenn­SZOTl 1 álló jogszabályok szerint csak a szándékosan kárttevó kötelez­hető az elmaradt haszonnak megtérítésére; ámde alperessel szem­ben a szándékosság a felebbezési biróság részéről nem lett meg­állapítva és egyébként a felek egyike sem lévén kereskedő, a fenforgó esetre a kereskedelmi törvénynek felhívott 272. §-a nem alkalmazható. Alperesnek ez a panasza alaptalan, mert a fennálló birói gyakorlatban nyilvánuló jogszabályok szerűiI az 'elmaradt haszon megtérítésére nemcsak az a fél kötelezhető, kinek ellenében a szerződés szándékos megszegése van megállapítva, hanem egy­szersmind, az is, ki gondatlanságból szegi meg a szerződést és mert a felebbezési biróság Ítéletének tényállásában meg lévén állapítva az, hogy alperes felperes részére az 1896. május l-re átadandó volt bolthelyiséget csak az 1896. augusztus 11-én és pedig alperes közegeinek mulasztása okából adta át; alperes, kit a szolgálati viszonyból kifolyólag közegének ilynemű mulasztá­sáért a vagyoni felelősség terhel, a közegeinek eme gondatlan­ságát képező mulasztásából felperesre nehezedett vagyoni egész hátrányt, tehát ugy a szenvedett kárt, mint az elmaradt hasznot megtéríteni tartozik, és mert ekként alperesre nem lehet sérel­mes az, hogy a felebbezési biróság a fenforgó esetnél a keres­kedelmi törvény 372. §-ra hivatkozott, habár esetleg felperes nem is volna kereskedőnek tekinthető. (97. szept. 16. I. G. 193.) Szerződessze- 15021. Curia: Hogy a keresetben körülirt szerződés a peres gő kártérítési felek között tényleg és jogérvényesen létrejött, azt az A), E) és kötelezettsége. C) alattiak, hogy pedig alperes ettől a szerződéstől egyoldalúan elállott és visszalépett, azt a D) és E) alatti okiratok bizonyítják. Tekintve már most, hogy a szerződéstől egyoldalúan vissza­lépő és igg szerződésszegő fél a volt szerződő felének teljes kár­pótlással tartozik és igg nemcsak a téngleges kárt, hanem a vesz­tett hasznot is megtéríteni köteles, felpereseknek erre való jogát, illetve alperesnek a teljes kártérítésre kölelezettségét megítélni kellett. Minthogy azonban a kártérítés összege kérdésében az alsó­bíróságok nem határoztak, az elsőbiróságot a per érdemében további eljárásra és uj Ítélet hozatalára kellett utasítani. (97. márcz. 30. 6310/90. P. XXXIV. 12.) A munkaadó 15022. Budapesti tsz.: Felperes, mint hajógyári munkás felelőssége a lépett alperes szolgálatába 1883. évi június 6-án; 1894. február munkást ért közepén kétoldali lágyéksérvet szenvedett Az alperes szolgála­balesetért. tában bekövetkezett ezen oknál fogva, 1894. április 1-től szá­mítva haláláig, követel felperes hetenkint 10 forint iÜO krajczárt. A munkaadó felelőssége a munkás megsérülése esetén annak tartására kiterjed ugyan, de felperesnek ily irányú követelését megállapítani nem lehetett s azt keresetével elutasítani kellett; mert: felperes maga sem állítja, hogy lágyéksérve olyan munka végzése folytán következett be, melynek elhárítása alperesnek képezte volna kötelességét; az pedig, hogy felperesnek még-

Next

/
Oldalképek
Tartalom