Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

108 KÖTELMI JOG. Bérleti és szerződéses jogviszonyából kifolyólag- és az általános magánjogi haszonbérleti szabályokra figyelemmel felhozott. Jelesül felperes maga adja szerződés, elő : hogy akkor, a mikor alperessel a haszonbérleti szerződést Ármentesitett megkötötte, a fizetendő bóröszszeg megajánlásánál tekintettel volt terület haszon- arra, hogy a bérleményt mennyi adó terheli. A dolog ez állásberlöjének bari nyilvánvaló : hogy tekintettel arra, hogy az az összeg, a adófizetési mit felperes a bérlemény adója fejében, alperes helyett fizetni kötelezettsége, kötelezett és fizetett, a szerződés hatályba léptekor adóként volt előirva, felperes kötelezettségének mérvére nem lehet befolyással az: hogy a kivetett adónak egy része évről-évre utólagosan visszatérittetik annak a társulatnak, a melyhez a bérlemény tárgya, illetve a tulajdonos alperes tartozik; minthogy a haszonbérleti szerződés szerint fetyeres, a visszatérítendő adókra vonatkozólag mi jogot sem kötvén ki a maga részére, a szerződés érteiméhen csakis az elemi csapások miatt történt adóelengedést van jogosítva érvényesíteni és pedig annál inkább, minthogy felperesnek az lb81: XLIl. t.-cz. rendelkezése alapján, a mely rendelkezés a szerződés megkötése előtt már évekkel előbb hatályban volt, tudnia kellett azt: hogy az általa fizetendő adó- összegeknek, a törvényben megjelölt része az ármentesitő társulat javára vissza fog téríttetni. Sőt még az esetre is, ha felp. erről a törvényről nem birt volna tudomással, ez a körülmény nem jöhetne felperes előnyére tekintetbe, mivel a szerződős ama határozott rendelkezésévél szemben, hogy felperes a kivetett adóknak fizetését elvállalta és ekként az adó a bérösszeg egy részének tartandó, felperes az általa fizetett és az ármentesitő társulat részére visszatérített adóknak csakis oly részére bírhatna joggal, a melynek megfelelő ellenérték élvezésétől az adóvisszatérités következtében elesett, avagy hogy felperes szolgáltatásának előbbi terhe emelkedett. Ámde, hogy felperes bérleti jövedelmének alapjául szolgáló javakban csökkenés, avagy a felperesre nehezedett terhekben emelkedés állott volna be, felp. maga sem állítja. Téves felp.-nek az az állitása, hogy a tényleges állapot mellett alp. felp. kárával gazdagodnék és hogy az adóvisszatérítés következtében felp.-re, a régi vízszabályozási költségek áthárittatnak, noha felp. a szerződés pontja értelmében, csak a jövendőben netán létesitendő vízszabályozási mnnkálatok költségével terhelhető ; téves ez állítás, mert az ármentesitő társulat, a melynek egyik tagja alp., csak azt nyeri vissza az államtól, a minek megtérítését a törvény, a bérleti szerződés kelte előtt már az 1881. évben elrendelte és felperes is csak azt fizeti, a mit alperes helyett magát fizetni kötelezte, t. i. a szerződés kelte idején kivetett adókat. Felperesnek helyzete nem rosszabb most sem, mint a minő az 1881 : XLTI. torvény alkalmazása előtt volt és ennek a törvénynek a szerződés megkötése után alkalmazott rendelkezéséből, a mely a bérlőt jogaira és kötelezettségeire nézve mi intézkedést sem alkalmaz, a földtulajdonosnak nyújtott kedvezményt a maga részére igénybe nem veheti. A most kifejtetteknél fogva a felebbezési bíróság nem sértett tehát jogszabályt az által, hogy felperest az általa adóként fizetett, de az ármente-