Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

106 KÖTELMI JOG. Bérleti és lemény tárgya magánérdekű szabályozó társaságba esik. Mindhaszonbérleti ezektől eltekintve, igazságtalannak is tekinti a felebbezési birószerzödés. ság felfogását, mert alperes a felebbezési bíróság Ítélete értei Ármenlesitett mében, a vizszabályozásra fordított kiadásokat két uton n37eri teriilei'haszon-vissza, egyszer abban: hogy felperes nagj^obb haszonbért fizet, bérlőjének másszor a visszatérített összegekben. Az ingatlanba fordított beadófizdéti kö- fektetés alperes tulajdonos hasznára vált, a tehernek felperesre telezettsége, áthárítását alperes jogosan nem követelheti, már csak azért sem, mert a szerződésben, raelylyel felperes az ingatlant haszonbérbe vette, alperes a visszatérítendő adók tekintetében a maga javára mi jogot sem tarthat fenn és a szerződés szelleméből és a szerződésnek abból a rendelkezéséből, hogy az adókedvezményekben felperest részesiti, épen az következik: hogy a mivel több adót fizetett felperes, mint a mennyi az ingatlant a törvény szerint terhelte, a többletet felperes visszakövetelhesse, mint a ki csak a tényleg fizetendő volt adót köteles fizetni. A haszonbérleti szerződés megkötése idején felperes tudta ugyan : hogy mennyi adót kellend fizetnie és számítását ehhez képest tette, ámde arról nem bírt tudomással: hogy az 1881. évi XLII. t.-cz. alapján abban az időben már befejezett liquidationalis eljárásnak, a bérlemény tárgyára nézve mi az eredménye és igy a mint egyrészről felperes a szerződés alapján kötelezve van arra, hogy az időközben netán felemelt adóösszeget is fizesse, ugy viszont joga van ahhoz, hogy az adóleszállitás tényét a maga javára felhasználja. Felperes különben, a haszonbérleti szerződés értelmében csak a jövőben eszközlendő vizszabályozás költségeihez tartozik járulni, nem terhelhető tehát oly kiadásokkal, a melyek az elmúlt időre vonatkoznának. Végül vitatja felperes azt is ; hogy alperes védelmére nem szolgálhat az a körülmény sem, hogy az állam az adót nem közvetlen alperesnek, hanem magának a szabályozó társulatnak téríti vissza és hogy ez a társulat a (7) okirat szerint, a visszatérített összegről külön rendelkezett; mert a társulatnak alp. is tagja lévén, a megtérítés az ő javára is szól és mert felperesre közömbös az : hogy alperes és érdektársai a visszatéritett adót mi czélra fordítják, minthogy az állam részéről, a visszafordított öszszeg felhasználásával czélja meghatározva nem lévén, alperes az összegek felől szabadon rencelkezhetik. A felhozott panaszok és érvelések nem alaposak. Téves felperesnek az az álláspontja, hogy e perben az volna a döntő kérdés, vájjon az 1881 : XLII. t-cz. 7. §-ában elrendelt adóvisszatérités, az adó leszállításának jellegével bir-e, avagy kárpótlását képezi azoknak a kiadásoknak, melyek a megadóztatott földnek használható állapotba helyezése czéljából a vizszabályozás folytán a földbe befektettek : mert a felek közötti haszonbérleti szerződéssel, a feltett kérdés összefüggésbe nem hozható és ekként ez a kérdés felek szerződéses kötelezettségeire és jogaira nézve mi befolyással sem bír és mert egyébként is figyelemmel az 1881 : XLII. t.-cz. 6— 10. §§-ainak rendelkezéseire, a kérdés felperes részéről nincs is helyesen feltéve, a mennyiben az idézett törvény által elrendelt