Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KÖTELMI JOG. 105 bérlő, ha a haszonbérleményt azért, mert az neki a használatra Bérleti és alkalmas állapotban át nem adatott, egészben vagy részben nem haszonbérleti használhatja, a használat ellenértékét képező haszonbérnek egész- szerződés, ben vagy részben való elengedését igényelheti. (97. ápr. 9. I G. 86. Dt. 3. VIII. 87.) 15014. Curia: Felperes felülvizsgálati kérelmében azért tá- Ármentesitett madja meg a felebbezési biróság Ítéletét, hogy a biróság a felek terület haközött vitás kérdés eldöntésénél helytelenül alkalmazta az általa szonbérlöjéfelhivott 1875 : VII, 1881 : XLII. és 1885 : XIII. t.-cz. megje- nek adófizetési lölt rendelkezéseit és igy anyagi jogszabály megsértésével mon- kötelezettsége. dotta ki azt, hogy felperes az adóvisszatérités czimén alperes javára az állam részéről visszafizettetett adók iránt kereseti joggal nem bir. Felperes szerint e perben a döntő kérdés a körül forog, vájjon az állam a vissza!éritelt adókat mily czimen utalványozta vissza, jelesül az adónak lejebb szállitása okából, avagy azért, hogy az adótárgyba az ingatlanban alperes részéről ármentesités czéljából történt befektetés kárpótoltassék. Felperes azt állítja: hogy az adóvisszatérités nem a befektetés egyenértékének részleges visszatérítését képezi, hanem az adóleszállitás jellegével bir. Álláspontjának támogatásával utal az 1875 : VIII. t.-cz. 1 , 8. és 18. §§-ainak rendelkezéseire, a melyek szerint az adó alapjául szolgáló föld tiszta jövedelmének meghatározásánál csak a gazdasági rendes költségek és az ármentesitett területeknél, a vizi müveknek fentartási költségei vétettek leszámításba, de nem maguk azok a kiadások is, melyek az ármentesités czéljából az egyes területekre fordíttattak. Az 1875 : VII. t.-cz. 18. §-ának hatályát az 1881 : XLII. t.-cz. 6. §-ának rendelkezése megszüntetvén, a 7. §-ban akként intézkedett, hogy az ármentesitett területek ' árterének kataszteri jövedelme a védmüvek emelésére fordított és a fentartásra tett kiadásokra tekintet nélkül állapíttassák ugyan meg, azonban a törvényben meghatározott adóegységeknek az a része, a mely az ármentesitési költség czimén megállapittatott, a tiszta jövedelemből le nem vont összeg után apadásba jönne, az illető vizszabályozó társulatnak készpénzben megtérítendő. E törvényszakasz arra mutat, hogy az állam az ármentesitett terület után fizetett adót tériti vissza az árterület birtokosának. Felhozza felp. azt is, hogy a felebbezési biróság tévesen értelmezi 1881: XLII. t.-cz. 16. § rendelkezését akkor, mikor e szakaszra hivatkozva azt mondja ki, hogy a fenforgó esetben tulajdonképen adóvisszatéritésről nem is lehet szó, hanem a beruházási költség megtérítéséről, felp. szerint ugyanis ez a 16. §. magában foglalja az eltérő álláspont indokolását, t. i. azt, hogy a megtérítés csak azért történik, mert a törvény az adókivetésnek állandóságát kívánta elérni és adómegtérités czimén visszautalványozandó összeg-, az ármentesitési költségek szaporodása esetén is csak akkor emelhető fel, ha a törvény 15. §-ában említett körülmények forognak fenn. Helytelennek tartja felperes az 1885 : XXIII. t.-cz. 115. §-ára való hivatkozást is, mert ez a szakasz csakis a közérdekű vizi társulatokra szól, ámde a bér-