Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

56 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881 :LX.t.cz. ungvári 528841. sz. tjkvben C, 23 és C. 12. sor sz. alatt a fel136. §. folyamodók javára eszközlött törvény jog bekebelezése előtti rangsorral végrehajtás utján van előjegyezve, az 1881 : LX. t. cz. 137. §. utolsó bekezdése értelmében pedig a végrehajtási zálogjog előjegyzése után harmadik személy javára történt törvényjogi bekebelezés a végrehajtási jog feltétlen feljegyzését és a végrehajtás foganatosítását nem akadályozza. (93. ápr. 6. 1665.) 138. §. 13395. Győri tábla: Annak elbírálása, ha vájjon a végrehajást szenvedőre örökség vagy hagyomány /'íján szállott, de még tulajdonul be non keblezett, sem elő nem jegyzett ingatlanra a végrehajtási zálogjog a telekkönyvi rendeletek 74. §-a értelmében feltétélésen bekebelezhető-e vagy sem ? — s különösen annak elbírálása, ha vájjon a végrehajtást szenvedőnek a telekkönyvi tulajdonos után örökösödésre való joga kellően ki van-e mutatva ? nem a végrehajtást elrendelő bíróság^ hanem a telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartozik: a miből folyólag a végrehajtást elrendelő bíróságnál az örökség igazolása céljából benyújtott okiratok, a végrehajtást állítólag örökölt ingatlanra elrendelő végzés kapcsán, a mkeresett telekkönyvi hatósághoz mindig átteendök. Indokok: Az 1881 : LX. t. cz. 138. §-a csak a további eljárást szabályozza a már befejezett ténynek feltételezett arra az esetre, ha a végrehajtást szenvedőre örökségfvagy hagyomány utján szállott ingatlanra, a melynek tulajdonosa a telekkönyvi állás szerint még maga az állítólagos örökhagyó, a végrehajtási zálogjog a telekkönyvi rendeletek 74. §-a értelmében feltételesen már be van kebelezve. De sem a 138. §-ban, sem másutt nem szabályozza a törv. kifejezetten azt, h. a telekkönyvi tulajdonosnak elhalálozása s a végrehajtást szenvedő örökösödésre való jogának valószínűsége hol mutatandó ki és mily utón állapítandó meg a végből, h. a végrehajtási zálogjog feltételesen bejegyezhető legyen. Az 1881: LX. t. cz. 6. §-ának az az intézkedése, h. a végrehajtás foganatosítása iránt mkeresett hatóság a végrehajtási kérvénynek mellékletek nélküli példányát kapja, arra engedne következtetést, h. az örökhagyó elhalálozását s a végrehajtást szenvedőnek örökös voltát igazoló okiratokat a végrehajtást elrendelő bíróság tartoznék vizsgálata tárgyává tenni s ez a bíróság döntené el azt a kérdést is, vájjon lehet-e az állítólagos örökhagyó nevén álló ingatlanra a marasztalt alp. tartozása fejében feltételes végrehajtási zálogjogot engedélyezni ? Ezzel azonban szemben áll az 1881: LX. t. cz. 135. §-ának az a rendelkezése, h. a készpénzbeli követelés behajtása végett ingatlanra vezetendő végrehajtás esetében a végrehajtó nem tartozik többel, mint a végrehajtási alapul szolgáló ingatlan határozott mjelölésével s a végrehajtást elrendelő bíróság nem is tartozik vizsgálni, vájjon a végrehajtási alap kijelölése helyesen történt-e vagy nem ? — hanem a vég-