Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 605 ményekből vonta ki a következtetést, melyet kifejezett; tekintve. 1878 : V. t. cz. h. a valódi körülményekből vont hibás következtetés nem képez 260. §. apodictikus egyenes állítást ; tekintve, h. következtetésben a té- Rágalmazás. védés lehetősége a megítélésnél becsúszott logikai hiba fenforoghatása a mindennapi tapasztalás szerint szükségszerüleg feltételezve^lévén: a törvény, különösen a Btk. nem is helyezi s nem is helyezheti azonos vonalra valaminek, mint tényleg mtörtént dolognak az állitó színlelt érzéki tapasztalatára fektett valótlan állítását azon következtetéssel, melyet az a ember a valódi és általa hiven előadott ténybeli alapokból kifejezetten saját észbeli functiója utján hibásan származtat ; e szerint B. K. vádlott cselekménye a Btk.-nek sem 227. §-ában mhatározott hamis vádat, sem a 260. §-ba ütköző rágalmazás subsidiarius vétséget nem állapítja meg. (93. márcz. 14. 8781. D. XXXVI. 14.) 14204. Marosvásárhelyi tábla : Vádolta azzal vádlott a brassói jbg előtt H. J. magánvádlót, h. ez a neki feldolgozás végett átadott ruhaszövetnél rosszabb minőségű szövetből készítette el ama ruhadarabokat melyeket vádlott nála mrendelt. Az elsőbiróság ítéletének indokai szerint vádlottnak, ki állítását, mint saját mgyőződését, a végtárgyalás folyamán is fentartotta, nem sikerült eme vád valódiságát bebizonyítania. Tekintve már, h. emez '.állítás bizonyítására hivatkozott tanuk egyike sem igazolt sem a bünvizsgálat, sem a végtárgyalás folyamán oly adatot, mely vádlottat mgyőződésében megerősíthette volna, tekintve, h. a tanuk határozatlan vallomása csak annyiban mérlegelhető vádlottnak előnyére, h. e vallomásokból az következtethető, h. ő nem tudva vádolt hamisan, mennyiben ő állításának valódiságáról mgyőződve lehetett, mely körülmény azonban a cselekvény büntetőjogi beszámítását ki nem zárja, miután a jóhiszeműség az alaptalan vád emelését nem mentheti, és ezek szerint vádlott állítása csakugyan valótlannak bizonyult. — Curia: Hhagyja. (94. ápr. 4. 6753/93. D. XXXIX. 27.) 14205. Szegedi tábla : K. M., habár egy kérvényben, de a sértettként mnevezett mindegyikét külön, különböző büntetendő cselekmény nyel vádolta Bács-Bodrog alispánja előtt és igy mind a hat ellen jogsértést követvén el : cselekménye hat rendbeli s a Btk. 260. §-ba ütköző rágalmazás vétségének a Btk. 96. §-a értelmében való anyagi halmazatát állapítja meg. (95. febr. 12. 402.) — Curia : Hhagyja (95. decz. 13. 3970/95. B. XXXI. 23.) 14206. Curia: Minthogy az a) a. levelező lapon előforduló mgyalázó kifejezés által csakis az czéloztatott, h. a fenyegetésnek nagyobb nyomatéka legyen ; minthogy továbbá a kérdéses levelező lapon foglalt mgyalázó kifejezés és fenyegetés vádlott által egy alkalommal egy időben követtetett el és igy az vádlott