Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)
604 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t. cz. lyozva van ; erről a mértékhitelesítő a szolgabírói hivatalt jelen260. §. tésben értesítette s hozzátette, h. vádló hajlandónak nyilatkozott Rágalmazás, arra is, h. tanukkal igazolandja, miszerint a nevezett czég használ ilyen mérleget és h. használat után megint elrejti. Az illetékes szolgabíró a panasznak hozzá beérkezte után elrendelte a kérdéses mérleg mvizsgálását, ami a panasz mtétele után mintegy 6 hét múlva teljesíttetett ; midőn is a vizsgálat eredménytelen maradt, mert a kiküldött mértékhitelesítő jelentette, h. ilyen hibás mérleget az üzlethelyiségekben nem talált, mire a járási főszolgabíró mint 1-ső fokú rendőri hatóság minden további nyomozás, tanuhallgatás vagy tárgyalás mellőzésével az eljárást egyszerűen beszüntette. A határozat jogerőre emelkedése után V. L. és V. S. L. F. ellen a Btk. 260. §-a alapján emeltek vádat, kérvén ennek, mbüntetését, mert emelt vádja valótlannak bizonyult. Minthogy pedig a vád valótlansága lényeges alkatrészét képezi a Btk. 260. §-ban körülirt rágalmazás tényálladékának s az mint bármely más lényeges kellék a biró által nyomozandó és állapítandó meg s ha ez nem bizonyítható, akkor nem létezik büntetendő cselekmény, miből okszerűen következik az is, h. a Btk. 264. §-a 3. pontja a Btk. 260. §-ában körülirt rágalmazás esetére akalmazást nem is nyerhet. Ehhez képest, minthogy L. már a mértékhitelesítő hivatal előtt hivatkozott tanukra, a kik azonban ki nem hallgattattak, minthogy a jelen bűnügy vizsgálatánál már kihallgatott B. I. és T. E. tanuk megerősítik azt, h. a V. czégnél V. S. olyan mérleget használt, a mely méltán gyanút kelthetett akárkiben is, minthogy ennek a dolognak hire ment s a közérdek szempontjából is azt az illetékes mértékhitelesítőnél bejelenteni bárki is jogosítva lehetett, mert egy elterjedt hírnek a feljelentése nem büntethető, még ha az valótlannak bizonyulna is; az elsőbiróság tehát helyesen szüntette meg az eljárást a terhelt irányában. (97. ápr. 6. 2383) 14203. Curia: Tekintve, h. a Btk.-nek ugy 227., valamint 260. §-a szerint a hamis vád és a rágalmazás alapjául, valakinek mintegy bizonyos büntetendő cselekmény elkövetőjének egyenes és határozott mjelőlését és bevádolását tételezi fel, bizonyos ténybeli adatoknak, mint egy bizonyos személyre mutató gyanuokoknak elősorolása azonban, habár az azokból azon személyre nézve vont következtetés később tévesnek bizonyult, nem állapítja meg az ekként feljelentőnek más ellenében a büntetendő cselekmény elkövetésével való egyenes és határozott vádolást ; tekintve, h. B. K. vádlott a marczali járás főssolgabirájához intézett feljelentésében T. B. nem határozottan a kárára elkövetett lopásban való bűnrészességgel, hanem arra vonatkozólag ténykörülményeket adott elő s ezen valódiaknak bizonyult ténykörül-