Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 601 öntudatosan használta magánvádló ellen : a rágalmazás vétségé-1878: V. t. cz. nek tényálladéka meg van állapítva. — Budapesti tábla: Hhagyja. 258. §. — Curia: Hhagyja. (96. jun. 12. 4936.) Rágalmazás. 14191. Nyitrai tsz.: Minthogy dr. S. F. feljelentését jóhiszemüleg a jogos gyanuokok alapján tette meg, ezen feljelentésével sem a hamis vád, sem pedig a rágalmazás vétségét el nem követte. — Pozsonyi tábla: Hhagyja, mert a feljelentő M. I. dr. S. F. panasza folytán az elsó'fokban eljárt fegyelmi biróság által az 1893. évi 85. sz. a. rosszalásra Ítéltetett ; a másodfokon eljárt tábla által pedig, habár M. I. fegyelmi uton e vád alól felmentetett, az észlelt szabálytalanság miatt annak megintése határozatilag kimondatott, dr. S. F. terheltnek feljelentése tehát nem volt alaptalan. — Curia: Hhagyja. (95. ápr. 26. 3323.) 14192. Budapesti tábla: Rágalmazás vétségét követte el a teherben levő' nő, ki akkor, midőn még az állított tény jogérvényes ítéletben valódinak ki nem mondatott, házas tanítóról azt állította, h. őt amaz ejtette teherbe. (95. ápr. 17. 12. 1061/94. J. 95. 39.) 14193. Curia: Tekintve, h. a per körülményei szerint kétségtelen, h. akkor, midőn vádlott ismerőseinek faggató kérdéseire sirva panaszolta el, h. őt magánvádló ejtette teherbe, tőle minden sértési szándék távol volt, ezen állítás valóságának bizonyítása különben is polgári per utján megengedhető lévén: az ügy az 1883.: VI. t.-cz. 7. §-ának 1-ső pontja alapján felülvizgálat alá vétetik s ez alapon a tábla ítéletének mváltoztatása mellett, az elsó'biróság Ítélete az abban felhozott indokokból és különösen szándékosság hiánya miatt hhagyatik. (97. jan. 26. 482/897.) 14194. Curia: A Btk. 260. §-ába ütköző cselekmény vádlottak terhére azért nem állapitható meg, mert oly határozat, melylyel a feljelentésbeli tényállítások valótlannak lettek kijelentve, a bírósághoz be nem mutattatott; ily határozat hiányában pedig a 260. §-ban körülirt rágalmazás vétségében vádlottakat bűnösöknek ítélni kellett, mert az inkriminált feljelentésben ők sértett ellen, nemcsak fegyelmi elbírálás alá eső és magánvádra üldözendő vétségek miatt, hanem hivatalból üldözendő sikkasztás miatt vádat emeltek. Sértett feljelentésében a bizonyításnak minden esetre való kiterjesztését kérte ugyan, de ez a fegyelmi és magánvádra üldözendő cselekmények tekintetében részint az egyházi hatóságnak mint magánvádlói szempont alá eső erkölcsi személynek tagadólagos magatartása, részint a 264. §. 2. pontjának tiltó rendelkezése miatt keresztül nem vezethető ; a hivatalból üldözendő sikkasztást illetőleg pedig vádlottak részben beismerik, h. erről tudomásuk nincs, részben bevallják, h. csak mások elbeszélése után indultak el, bizonyítékkal azonban nem rendelkeznek. Ilye-