Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

590 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 : V. t. cz. mfelelő akarategységben a bűntett megállapításához tartozó bár232. §. minemű elkövetési cselekedet hajtott végre; minthogy az erőszakÉröszakos kai való kényszerítés a Btk. 232. §-ába ütköző bűntettnek, az 1. nemiközösü- pont alatt mjeleit egyik alkotó részét képezi: nem lehetett a Btk. lés. 70. §-ával összeegyeztethetőnek találni azt a mkülönböztetést, a melyet az elsőbiróság a cselekmény külön részei szerint, az együttesen cselekedett tettesek közt megállapított. De nem lehetett fentartani a táblának azt a minősítését sem. a mely szerint a vád tárgyát képező cselekmények csak egy bűntettbe vonattak össze: mert a három elitélt vádlott kéjvágyának kielégítése kizárja azt, h. a három rendbeli erőszakos nemi közösülés, az eröszakot szenvedett személy azonosságánál fogva, egy cselekményben összesíthető lenne. Ezek az okai a minősítésre nézve a rendelkező részben tett változtatásnak; Sz. J. M. büntetése azért emeltetett fel, mert a sértett atyja részéről belehelyezett bizalommal visszaélve, ez a vádlott volt a reábízott nőszemélyen véghezvitt merénylet mkezdője. (96. febr. 21. 408. Ü. L. 96. 13.) 14162. Budapesti tábla: Cs. Ferencz vádlott cselekvősége az eljárás adataival, különösen a sértett Z. Júlia vallomásával megerősített beismerése szerint, abban állott, h. midőn H. Vilmos a leányt, rajta közösülés czéljából erőszakot elkövetve, földhöz vágta, Cs. társa szándékát előmozdítandó Z. Júliát leszorította és H. felhívására kezével a száját is befogta. Minthogy e tevékenység czélja nem az volt. h. Cs. a leánynyal közösüljön, hanem az, h. H. közösülése lehetővé tétessék, minthogy a Btk. 232. §. 1. pontja szerint az ott mhatározott cselekmény tettese csak az lehet, a ki a vele (tettessel) való közösülés czéljából használ eröszakot vagy fenyegetést : Cs. ténykedése elkövetési cselekedetnek, tehát tettességnek minősíthető nem volt. Tekintve azonban, h. Cs. fent leirt közreműködése a Btk. 69. §-ának 2. pontjában körülirt előmozdításnak felel meg, őt az idézett szakasz szerinti segítség bűntettében bűnösnek kimondani kellett. Igaz ugyan, h. Cs. Ferencz saját vallomása szerint azon szándékban volt, h. H. után ő is közösülni fog a leánynyal, de minthogy e szándéka tettben még nem nyilvánult, de nem is nyilvánulhatott, mert a rendőrök közbelépte a H. tervét is mhiusitotta. Cs. részéről az erőszakos nemi közösülés véghezvitele még megkezdve sem lévén, a Btk. 65. §-a szerinti kísérlet nem forog fenn. (94. decz. 6. 66917.) — Curia : Hhagyja a táblának ítéletét az abban felhozott és elfogadott indokoknál fogva. (96. máj. 6. 6760/95. B. XXXII. 22. 14163. Curia : Minthogy a vádlott beismérese szerint is az ő szándéka nemi közösülésre irányult, az pedig, h.' ő ennek'elérhetésére erőszakot is fejtett ki, bizonyítva van, Sz. E. sértett vallomásán és orvosi látleletén kivül még ama körülménynyel, h.