Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

138 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 1875 : XXXVII. létrejött szerződések együttessen szabályozzák a bérleti és szet- cz. mélyes jogviszonyt, közöttük lényegileg csak társas viszony ke51- §• letkezett. Magából a, C) a. szerződés tartalmából azonban Czégvezető el- nyilvánvaló, h. a C) a. szerződés, melylyel alp. mint főnök oesdtása. fe]p__t fjx fizetéssel és nyereményjutalékkal alkalmazza, eltekintve a B) a. szerződésben megállapított bérleti viszonynak egyes pontjaira vonatkozó részletesebb szabályozásától, lényegileg szolgálati szerződést képez, de magának felp.-nek előadásából is világos, h. felp. alp.-nek üzletében nem pusztán czégvezető volt, hanem a gyár üzemének vezetése körül is szolgálatokat teljesített, üzlet rezetőként működött, a mely szolgálati viszonyából eredő követelésére tehát az ipartörvény III. fejezetének c) altételében foglaltak, mfelelö alkalmazást nyernék. A fel nem mondhatásnak a C) a. szerződésben történt kikötése az 1884 : XVII. t. cz. 92. §-ának mfelelőleg a szerződő felekre nézve azzal a kötelezettséggel jár, h. habár maga a czégvezetésre adott mhatalmazás a kereskedelmi törvkv 51. §-a értelmében bármikor is visszavonható, a közöttük fennálló szolgálati viszonyt a szerződésben megállapított időtartam alatt önkényüleg meg nem szüntethetik, de a felmondhatatlanság kikötése nem zárja ki a szolgálati viszony felbonthatóságát, abban az esetben, ha az 1884: XVII. t. cz. 94. §-ában mhatározott azoknak az eseteknek valamelyike fenforoy, a melyek a főnöknek a segéd azonnal való elbocsá-fásához a jogot megadják. Ebben a perben tehát az birálandó el, vájjon fenforog-e oly törvényes ok, a mely miatt a szolgálati szerződés felbontható és felp. az alp. szolgálatából jogosan elbocsátható volt? Alp. a szolgálati szerződés felbontására nézve törvényes okul azt hozza fel, h. felp. az ő t. i. alp. fiának, tehát családtagjának és üzleti helyettesének üzleti rendelkezését. „Lausbüberei"-nek nevezte s ez által üzleti helyettese és családtagja ellen súlyos becsületsértést követett el. A peres feleknek lényegtelen eltéréssel egyértelmű előadása és a kihallgatott Sch. R. gyárvezetőnek vallomása azt a tényállást igazolja, h. felp. alp. fiának K. I-nak. azt az eljárását, mint reá nézve sértő feltevést nevezte „Lausbüberei"-nek, mely szerint alp. fia a gyárvezetőnek mtiltotta a felp. által adandó oly utasítások teljesitését, a melyek a gyárvezetőnek lelkiismerete szerint az üzletnek és üzemnek hátrányára szolgálhatnak. A C) a. szerződés szerint alp. fia K. L, alp. üzletében felp. és M. I.-val együtt „collectiv procurista"-nak lett felfogadva s arról, h. K. I. czégvezető társai felett bizonyos előjoggal birna, vagy fölényt gyakorolhatna, a szerződésben még emlités sem történt ; sőt a mennyiben az alkalmazott czégvezetők részére kikötött évi fizetés nagysága a czégvezetők közötti különbségre nézve mérvadóul szolgálhatna, a K. I. részére az L) a. nyilatkozat szerint czégvezető társainál alacsonyabban megállapított