Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

120 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 1875: XXXVII. W. Móricz kötelezettségeit magára vállalta volna. Nem állitotta t cz. végül felp. azfe sem, h. az A) a. könyvkivonatban érintett árukat 20• §• a W. és társa czég W. Móricztól ellenérték nélkül mszerezte s l zlet dudása, ekként azok értékével felp. kárával gazdagodott volna ; s igy II. r. alp. ez alapon sem marasztalható. Felp.-nek e szerint, ha I. r. alp. magánvagyonából kielégitést nem nyer. csak a kereskedelmi törv. 101. §-ában mhatározott eljárás folyamatba tételére van joga, de I. r. alp. elleni követeléseért a II. alp.-ként perbe vont közkereseti társaságot feleló'ssé nem teheti. Ugyanazért felp.-t az elsó'birósági Ítélet mváltoztatásával II. r. alp. ellen irányuló keresetével feltétlenül elutasítani kellett. (93. okt. 27. 968/93.) — Curia: Hhagyja a benne felhozott indokokból"es pedig azért, mert a kereskedelmi törv. lő. §-ának azon határozmánya, h. abban az esetben, ha valaki egy fennálló kereskedelmi üzletbe társtagul belép, az eredeti czég azontúl is használható, az eredeti czég változatlan használatának jogosultságáról és nem az eredeti czéget terhelő kötelezettségek átvállalásáról rendelkezik és igy felp.-nek ezen törvényszakaszra alapított érvelése alappal nem bír. (95. febr. 13. 1902/93.) 13494. Budapesti tábla: A nem kifogásolt B) a. levéllel és alp.-nek a tárgyalás folyamán tett beismerésével bizonyítva van ugyan, h. alp. W. S. üzletét átvette, s ennek felp. irányában fennállott 142 frt 8 krnyi tartozását átvállalta. Ebbó'l azonban a K. T. 20. §-a értelmében csak az következik, h. felp. ennek a követelésnek behajtására irányuló 30,299/93. sz. keresetét alp. ellen is indíthatta volna, de nem következik, h. ó', ki ezt a jogát annak idején (bármi okból) igénybe nem vette, hanem 30.299 93. sz. keresetét egyedül eredeti adósa W. S. ellen indította, az anyaperben W. S. ellen megítélt perköltséget utóbb külön keresettel alp. ellen érvényesíthetné. Ehez való jogát az üzlet átruházót és átvevőt terhelő egyetemlegességből sem lehet származtatni, mert a K. T. 20., illetve 268. §-án alapuló egyetemlegesség a tőkén kivill csak az anyagi jogon alapuló járulékokra terjed ki, ezek közé pedig a kötelezettek egyike ellen előzőleg lefolytatott pernek és esetleges végrehajtási eljárásnak költsége nem tartozik. Minhogy tehát nem létezik jogalap, a melyen alp.-t a 36,371/93. sz. Ítélettel W. S. ellen megítélt perköltség fizetésére kötelezni lehetne, az átvállalt 142 frt 8 krnyi tartozását pedig alp. a jelen kereset beadása előtt, felp. beismerése szerint kifizette : felp.-t az elsó'birósági Ítélet felebbezett részének mváltoztatása mellett keresetével elutasitani kellett. (94. márcz. 15. 879/94.) Curia: Hhagyja. (94. jul. 19. 748/94. P. XXIX. 13.) 13495. Kassai tábla: A felp. annak igazolására, h. az alp. volt, a ki tőle F. Gy. mhatalmazottja utján a B) és C) alatti számlában kitüntetett árukat meg- és átvette s a felp. részéről elis-