Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

ÜGYVÉDI RENDTARTÁS. 101 Minthogy pedig panaszlott ügyvédnek azon magaviselete, a mely 1874 : XXXIV. •szerint a hibájából felmerült, őt terhelő bélyegleletek ki nem t. cz. fizetése által azok kiegyenlítését ügyfelére hárította, minden kö- 73. §. rülmények közt, a jelen esetben azonban annál érzékenyebben Fegyelmi vétsérti a kar tekintélyét, mert panaszlott ügyvéd a perek vitelére se9' felétől, saját beismerése szerint is, előlegeket kapott, ennélfogva a vád alá helyezés indokolt. (94 nov. 30. 676/94.) 13474. Curia: Hhagyja indokai alapján és azért, mert a fegyelmi vétséget nem a bélyegjegy alkalmazásának elmulasztása, hanem az képezi, h. panaszlott ügyvéd az őt terhelő bélyegleleteket ki nem fizette és azok kiegyenlítését az ügyfelére hárította. Az a kérdés tehát, h. a bélyegjegy alkalmazását a panaszlott ügyvéd önmaga mulasztotta-e el, vagy a helyettese ? a fegyelmi vétségre közönyös ; következésképen e czélból vizsgálatra szükség nincs. (95. márcz. 10. 17/95.) 13475. Curia : Azok az ügyvédek, a kik hivatalos helyiségben és felek jelenlétében egymást gyalázó szavakkal illetik, msértik az ügyvédi kar tekintélyét és elkövetik az 1874 : XXXIV. t. cz. 68. §. b) pontja szerint minősülő fegyelmi vétséget. (94. nov. 10. 383/94.) 13476. Bíidapesti ügyvédi kamara: Gy. Sándor budapesti jegyzett kereskedő 1890. aug. hó közepén fizetésképtelen lett s miután hitelezőivel egyezkedni óhajtott, ennek eszközlése végett egyik barátja meleg ajánlatára vádlott dr. W. budapesti ügyvédhez fordult, ki ily ügyekben különös jártassággal birt volna. Vádlott, Gy. Sándor előadása szerint, e mbizást el is vállalta, de az egyesség sikerének biztosítása czéljából szükségesnek látta, h. a mbizó neje férje ellen 4,000 frt hozomány és 3322 frt 99 kr. váltó követeléseinek behajtásával őt mbizza. Gy. Sándorné e czélból meg is jelent vádlott irodájában, részére a szükséges mhatalmazásokat és dijkötvényt ki is állította. Ugyancsak Gy. Sándorné előadása szerint azonban nem az volt az általa adott mbizás főczélja, h. követelései férje ellen behajtassanak, hanem h. vádlott a férje és hitelezői között méltányos egyességet kössön. Vádlott ügyvéd tagadja azt h. akár Gy. Sándor, akár annak neje őt azzal bizták volna meg, h. a hitelezőkkel egyességet létesítsen ; vádlott állítása szerint őt egyedül Gy.-né bízta meg azzal, h. férje ellen fentebb részletezett két rendbeli követelését biztosítsa; és behajtsa neki semmi köze nem volt a hitelezőkkel való egyezkedéshez. Vádlott ezen állítását mczáfolja első sorban Gy. Sándor eskü alatt tett vallomása. Habár e tanú teljesen érdektelennek nem tekinthető is, de vallomását valónak kellett elfogadni, mert az a fegyelmi ügy egyéb adataival összevág. Támogatja azt V. József vallomása, mely több renbeli részleteket tartalmaz arra nézve, h. vádlott