Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

102 ÜGYVÉDI RENDTARTÁS. 2374: XXXIV. az egyezkedési kísérletbe tényleg beavatkozott, tanácsokat oszt. cz. togatott és abban tevékenyen közreműködött. Megerősíti ezt a 73. §. vádlott és Gy. Sándorné közt folytatott levélváltás, melyben az Fejyelmi vét- egyezkedési kérdés oly módon tárgyaltatik, h. azokból vádlott 3C3- ebbeli mbizatására alaposan lehet következtetni. Végre P. Károly ügyvéd kifogástalan tanú vallja azt, h. őt, mint egyik fő külföldi hitelező czég képviselőjét egyéb hitelezőkkel együtt egyezkedés czéljából vádlott magához hivta és 25°/0 egyességi hányadot ajánlott fel, tehát vádlott ugy viselkedett, mint ki az egyesség létesítésére tényleg mbizással bir. A fegyelmi bíróság ezen adatokból arról győződött meg, h. vádlott ügyvéd Gy. Sándortól a hitelezőkkel való egyezkedés keresztülvitelére mbizást kapott. Vádlottnak ezen mbizatásban követett eljárása az, mely jelen fegyelmi ügy tárgyát képezi. Tény ugyanis az és azt vádlott maga is elismeri, h. ő egyszersmind arra is vállalkozott, h. Gy.-né követeléseit férje ellen érvényesítse, h. ezen követelések alapján a férj ellen az üzletben levő ingóságokra és az üzleti követelésekre végrehajtást vezetett, a minek más czélja nem volt, mint a hitelezőkre ez által nyomást gyakorolni és őket minél alacsonyabb quota elfogadására reá bírni, a mit R. Lajos és P. Károly tanuk vallomása is megerősít, kik előtt vádlott ebbeli szándékának leplezetlen kifejezést adott. H. azután ez a nyomás annál nagyobb legyen, arra is igyekezett ügyfelét reávenni, h. egymás ellen válópert indítsanak, minek az lett volna a czélja, hogy az asszony követeléseinek komoly színezetet kölcsönözzön, azt mintegy a házassági viszály kifolyásaként tüntesse fel. Majd midőn még ezt sem találta elegendőnek, azt tanácsolta a férjnek, hogy szökjék meg, öngyilkossági szándékot színleljen, a minek keresztülvitelénél vádlott személyesen közreműködött. Vádlott ezen furfangos eljárásának nemcsak h. a kívánt eredménye nem lett meg, hanem ellenkezőleg ezáltal a férjet a csődbe kergette és alkalmul szolgált arra, h. Gy. Sándor és neje ellen csalárd bukás- miatt bűnvádi eljárás indittassék, minek folytán ők a budapesti tsz. 42,579/95. sz. határozatával elsőfokulag csalárd bukás miatt vád alá helyeztettek. Vádlott kötelességszeoést követett el, a midőn a nő képviseletét a hitelezőkkel szemben elválalta. mert tudnia kellett, h. e két kötelesség összeütközik. Közömbös itt, h. az eszme tőle vagy mbizóitól származott-e, mert már maga a vállalkozás ténye megállapítja a kötelességszegést. Vádlottnak fentebb részletezett eljárása az egyesség eszközeinek mválasztása és keresztülvitele körül sérti az ügyvédi tisztességet, mert eljárásában oly furfangot alkalmazott, mely nemcsak ügyvédhez nem méltó, hanem a törv. intézkedéseibe is ütközik. Vádlott visszaélt a felek által benne helyezett bizalommal, mert mint jogtu-